170 év után hazatért

Mondhatjuk, hogy 170 év után hazatértem, hiszen júniusban lesz 170 éve, hogy Konrád Hartmann nevű ősöm áttelepült Környéről Szendre – fogalmazott „A széna illata” című könyv március 9-ei, környei bemutatóján Hartmann Miklós a Művelődési Házban. A szerző a Német Nemzetiségi Önkormányzat meghívására érkezett a faluba, a családja történetén keresztül az Esterházy uradalom 18. századi német betelepítéseit, majd hat generáció sorsának alakulását az 1950-es évek elejéig bemutató könyv szép számmal vonzotta az érdeklődőket, akik előbb érdeklődve hallgatták, később kérdésekkel ostromolták.

A svábok tömegesen érkeztek hazánkba a XVIII. század közepén. A betelepítés során Martin Hartmann is útra kelt, hogy a Dunán lehajózva, Kecskéden kezdjen új életet. Innen vezetett a család útja Környére, majd 1848-ban Szendre, ahol a leszármazottak egy része jelenleg is él. Hartmann Miklós életútja a családi tűzhelytől Sopronba, később Zalaegerszegre vezetett, ahol jelenleg is él, de természetesen tartja a kapcsolatot a szákszendi rokonokkal, ismerősökkel, a könyv megjelenése kapcsán pedig mind gyakrabban látogat vissza.

A regény három évnyi kutatómunka és írást követően született meg, szereplőit saját családja  története alapján formálta: vannak kitalált személyek is, de a létezők anyakönyvezett nevükön szerepelnek benne, s az ezzel kapcsolatos kutatás bizony nem kis feladatot és alaposságot igényelt – hangzott el a szerzőtől.

Mint elmondta, az arisztokrata, vagy nagypolgári családokról sok könyv született, és az életük minden részletével tele vannak a levéltárak. Más a helyzet azonban a hétköznapi földművesekkel, vagy iparosokkal. A német betelepítés korai időszakából az egyes családokról csak az uradalmi és egyházi feljegyzések állnak rendelkezésre, ezért is kezdett bele a regény megírásába, amely Tata és Komárom környékén, a Vértes és Gerecse lábánál elterülő német falvakban elsősorban a telepesek életét követi, egyben az egymást követő történelmi korszakok keresztmetszete is.

A tatai – gesztesi uradalom német betelepítései egy olyan időkben történtek, amikor a török uralom és a Rákóczi szabadságharc után a régió szinte elnéptelenedett. A történet helyszínei elsősorban Környe, Kecskéd, Bánhida, Vértessomló és Szend községek, valamint Tata, Komárom, Kisbér és Győr.

Az első két fejezet az olvasót a betelepítés időszakába kalauzolja. A Duna, amelyen a dereglyék idehozták a korai telepeseket, akkoriban veszélyes, zátonyokkal teli folyó volt.  A kor írásbelisége, nyelvezete, szokásai nagyban eltértek a maitól. Az érkező német telepes földművesek nagy része írástudatlan volt, az iparosok viszont ismerték a német írást és a kialakuló középosztály magvát képezték.

Már a betelepüléstől kezdődően állandó kérdése a történetnek, hogy sikerül-e az uradalomtól való függőségből kilépni, szabad parasztgazdaságot szerezni, sorsukat a saját kezükbe venni. Ezt befolyásolták Mária Terézia és II. József császár jobbágy rendeletei, a 1848-as törvények, a kiegyezés időszaka, de főleg egy-egy generáció családfőjének és gazdasszonyának szorgalma, eltökéltsége.

A könyv azt is boncolgatja, hogy vajon megmaradhat-e a család a német kultúra, hagyományok környezetében és mikor, miként kezdődik a többségi kultúrához való alkalmazkodás, az asszimiláció? Az olvasóban sok kérdés merülhet fel a német telepesek identitásának, a nemzetiségi kultúrának és a hagyományok megőrzésének tárgyában, hiszen a mai korban is tapasztalható asszimiláció és a felgyorsult, globalizálódó világunk egyre nehezebbé teszik mindezt. Ezért is fontos, – vallja a szerző – hogy ilyen művek szülessenek és bepillanthassunk elődeink múltjába.