A Doni hősökre emlékeztünk

A Doni katasztrófában elhunyt áldozatokért ajánlotta fel Lajos Atya a péntek esti szentmise áldozatát a környei katolikus templomban, ahol többször is kiemelte: emlékezni mindig az utókornak kell, nem szabad elfelejteni azokat az eseményeket, amelyek nagyon is érintettek bennünket, s érintenek ma is.

Hogy mi történt ott, abban a véres háborúban, nem a mi dolgunk megítélni. Ez a történészek dolga… A mi feladatunk az, hogy nagy szeretettel megemlékezzünk azokról, akik ott életüket áldozták. Emlékezni csak azok tudnak, akik szívből, lélekből át tudják élni azt, ami ott történt… fogalmazott az Atya a mise részeként, majd annak zárásaként a Német Nemzetiségi Dalkör korabeli, fájdalmas katonadallal tisztelgett a doni áttörés áldozatai előtt.

Egy verset és egy imádságot hoztam. Mindkettő 1942-ben, a Don mellett íródott. „Az utolsó pillanatfelvétel” című vers szerzője ismeretlen – kezdte megemlékezését a templomkertben lévő Hősi Emlékműnél Szemeti Ferenc tiszteletes. A vers így zárul: S miközben gondolatom ideér, testem a hómezőn lassan már nem él, soha többé nem jutok már haza, gondolj rám a Donnál is Magyar Haza!

A Don menti honvédek imája 1942. Karácsonyára készült, ceruzával íródott, fehér papírra, kifejezve mindazt a fájdalmat, küzdelmet, szenvedést, kétségbeesést és hazavágyódást, melyet átéltek a magyar katonák:

Édes jó Istenünk segíts meg bennünket,

A Don partján küzdő magyar honvédeket,

Kérjük adjál erőt testünknek, lelkünknek,

Hogy elviselhessük sok szenvedésünket,

Szálljon megsegítő áldásod Hazánkra,

Segíts minket haza szép Magyarországra.

Ámen

Szemeti Ferenc visszaemlékezése után a Hősi Emlékműnél az önkormányzat nevében Beke László polgármester és Orlovits Tímea jegyző, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe képviseletében Bogár Ferencné és Wiszt Ferenc, a Környei Németek Baráti Köre és Kultúregyesülete Németek Baráti Köre részéről Tirhold Kármen és Wéber István helyezte el a kegyelet virágait.