A szép korúakat köszöntöttük

A hetven év felettieket, köztük Környe legidősebb házaspárját, valamint legidősebb hölgy és férfi lakóit köszöntötték szombat délután a község általános iskolájában. A településen több mint két évtizedes hagyomány, hogy az Idősek Napja alkalmából a Vöröskereszt helyi szervezete vendéglátással, műsorral kedveskedik a szép korúaknak.

A hetven év feletti környeieket köszöntötte szombat délután a Vöröskereszt helyi szervezete, valamint Beke László polgármester az általános iskolában az Idősek Napja alkalmából. Az ENSZ 1991-ben nyilvánította október elsejét az Idősek Világnapjának, s Környén is attól az évtől kedveskednek vendéglátással, ajándékműsorral a község 70 év feletti lakóinak, akik közül idén is szép számmal fogadták el a szíves invitálást.

Az ezüstből és az aranyból, e két nemesfémből kellene ötvözni e mai, nem mindennapi jelvényt. Szerető szívüket hasonlítom az aranyhoz, mert fénye nem halványult a sok gondtól, megpróbáltatástól, ezüst hajukban pedig sok-sok tél felejtette ott a fehérségét – kezdte köszöntőjét Eisenbart Győzőné. A Vöröskereszt helyi szervezetének elnöke azt kívánta valamennyi szép korú számára, hogy az Isten még sok-sok lágy, simogató tavaszt tartogasson számukra, s hogy életüket továbbra is ragyogja be a két nemes fém, az arany és az ezüst fénye.

Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni. Érezni, hogy a kő, melyet lehelyezel, a világot építi tovább. – a Kisherceg szerzője, Antoine De Saint-Exupéry gondolataival köszöntötte Beke László a megjelenteket, s mindazokat, akik idős korukból adódóan, vagy betegségük miatt nem lehettek részesei az ünnepségnek. Minden ember igényli a harmóniát az életében, s erre a harmóniára mind jobban oda kell figyelnie gyermekeknek, szülőknek, nagyszülőknek és dédszülőknek egyaránt. A családnak és a társadalomnak egyaránt kötelessége, hogy az előző korosztályt tisztelje, szeresse, becsülje, és hogy legjobb jóindulattal gondoskodjon róluk – fogalmazott a polgármester. Zárásul azt kívánta, hogy minden ember járuljon hozzá a nemzedékek közötti és a családon belüli emberi harmónia, odafigyelés, közösségi gondolkodás és összetartozás megteremtéséhez, mely idős embertársaink szívét melegséggel, békességgel tölti el, s hogy még sokáig gyarapodjon a köveik száma, életük legyen nyugodt, kiegyensúlyozott és szeretetteljes, s a pihenés éveit derűsen és jó egészségben, a család nyújtotta örömökkel töltsék el.

Hagyomány, hogy a Vöröskereszt az Idősek Napi ünnepség keretében köszönti a falu legidősebb lakóit, ám ők idén sajnos idős koruk miatt nem vettek részt a programon. Környe legidősebb hölgy lakosai valamennyien 92 esztendősek: Lieser Andrásné, Géber Mihályné és Gyimesi Józsefné. Szintén 1920-ban született a legidősebb férfi, Gyarmati István is, míg a falu legidősebb házaspárja már évek óta Mike Ferenc és felesége, Ganzler Erzsébet, akik 63 esztendeje, 1949-ben mondták ki a boldogító igent.

Az Idősek Napi program a Dunamocsi Vadvirág Hagyományőrző Csoport és a helyi Német Nemzetiségi Dalkör műsorával folytatódott, amit Wéber István Szakaly Éva versével színesített:

Uram, ma lettem nyolcvanéves, túl gyorsan múlnak el az évek. 

Még oly sokat szeretnék tenni, úgy szeretnék nyolcvanegy lenni!

A pár kis tervem, mi még lenne, ha tán több időt igényelne, 

S egy év nem lenne elegendő, add, hogy hadd legyek nyolcvankettő!

Jó lenne még sokat utazni, újabb helyeket látogatni,

Halálom perce még tán várhat, megérhetném a nyolcvanhármat?

Uram, Te látod a világot, gyorsan jönnek a változások,

Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy, esetleg lehetnék nyolcvannégy?

És ahogy a technika halad, sok újat lát, ki élve marad,

Még oly sok minden ideköthet, úgy örülnék a nyolcvanötnek!

Az emberiség sokat tehet, a világ oly csodás hely lehet,

Jó annak, aki ittmaradhat, nem olyan sok az a nyolcvanhat!

Tudom Uram, hogy sokat kértem, hisz oly szép lehet fenn az égben,

S én mégis arról tervezgetek, hogy érjem meg a nyolcvanhetet.

Elfáradok a hosszú úton, el is kések majd sokszor, tudom,

Tudasd velem, ha meggondoltad, betöltöm-é a nyolcvannyolcat.

Addigra már oly sokat láttam, emlékeimet regisztráltam,

Mily nagy kár lenne, ha elmennék, mielőtt nyolcvankilenc lennék.

Már igazán csak egyet kérek, Uram, ne vedd szemtelenségnek,

Éveim száma kerek lehet, ha meglátnám a kilencvenet.

És hogyha ezt már megengedted, s ezt a lépést értem megtetted,

Nekem már úgyis mind egyremegy, könnyen lehetnék kilencvenegy.

Minden szemérmet félreteszek, hogyha még egyet kérdezhetek,

Tudom, ez a kor hajmeresztő, de hadd legyek kilencvenkettő.

Úgy megszoktam az életemet, és hátha lesz még, ki szeret,

Ki pótolná elveszett párom, ha lehetnék kilencvenhárom.

Addigra már reszket a kezem, de ha még helyén lesz az eszem,

A magas kortól én nem félek, megadod a kilencvennégyet?

A korra nincsen szabadalom, számításom megtalálhatom,

Ha őrködsz egészségem fölött, akkor lehetnék kilencvenöt.

Manapság már hallani olyat, emberekről készült másolat,

Ezt talán én is megvárhatom, segíts át a kilencvenhaton.

Ha még hirtelen meg nem halok, kis vagyonkámmal rendben vagyok,

Elég lesz talán még egy évig, kihúzhatnám kilencvenhétig?

Hála Neked, nagy a családunk, még pár dédunokát is várunk,

Láthatnám őket, ugye mondtad, megadod a kilencvennyolcat.

Sok évet kaptam nem egy-kettőt, megköszönöm a sok esztendőt,

És még kérem – tán el sem hiszed – a kilencvenkilencediket.

Még egy év, és akkor valóban a népek azt mondhatják rólam,

Ez aztán igen szép kort ért meg, ma töltötte be a száz évet!

Uram, az életet Te adod, úgy veszed el, amint akarod,

Nem is zavarlak többet Téged. Ne vedd komolyan, amit kérek,

Csak beszélgetni vágytam véled!