A valódi szeretet ad, s nem elvesz…

Emeljük fel a szívünket! Gondoljunk eltávozott, s a mellettünk álló szeretteinkre! Így fogadjuk az élet ajándékát, amelyből mindenki egyformán részesülhet. Ez az ajándék nem más, mint a szeretet. Hisz a szeretet senkit és semmit nem zár ki, hanem mindent és mindenkit összefog. A valódi szeretet ad, s nem elvesz… – ezekkel a gondolatokkal köszöntötte péntek este Svétecz László önkormányzati képviselő a környebányai közös karácsonyi ünnepség résztvevőit.

A közösségi ház zsúfolásig megtelt, a helyiek mellett érkeztek Várgesztesről, Vértessomlóról, Kecskédről, Tatabányáról is az együttműködő nyugdíjas szervezetek képviselői, s valamennyi jelenlévő igazolta a mondást, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. De az ünnepség mást is igazolt: hogy összefogással már-már nem létezik lehetetlen, s hogy szeretettel valóban széppé lehet varázsolni az ilyen alkalmakat. Nem kell hozzá más, mint szépen megterített asztal, szívből jövő gyönyörű karácsonyi versek, fuvola- és énekszó, melyek magukkal ragadnak és elfeledtetik a mindennapok gondjait.

De nemcsak a péntek estét, a karácsony napjait is megszépítette az összefogás a rászoruló családok számára. Mint a képviselő elmondta, a gyerekek az Éjféli Kiáltás Misszió közreműködésével egyenesen Svájcból kaptak ottani gyerekek által összegyűjtött ajándékokat, a családok pedig az önkormányzat, a Katolikus Karitász és a Samaritanius Alapítvány adományait vehették át.

Az is hagyomány, hogy a karácsonyi ünnepségen Svétecz László köszönetét fejezi ki mindazok számára, akik évközben segítették Környebánya közösségi életét. Péntek este elsőként Batin József, a vértessomlói bányász nyugdíjas szakszervezet vezetője vehetett át ajándékot a Környebánya-Vértessomló kapcsolat kiépítéséért. Szőlősiné Nagy Zsuzsanna az erdei iskola vezetéséért részesült köszönetnyilvánításban. Közösségi munkájáért Borsodi Ferencné, Feketéné Hastó Elvira, Horváth Istvánné, Vida László és Vida Lászlóné, Mezőfi János és Mezőfi Jánosné, Bíróné Lívia, valamint Gammer Mária vehetett át ajándékot. A képviselő a bányász hagyományok ápolásáért Balassai Ferencnek és Dusa Jánosnak, anyagi, technikai támogatásért Udvari Ferencnének, a rendezvények rögzítéséért Hajma Mihálynak, s a rendezvények hangosításáért, a világítástechnikáért Vanya Balázsnak mondott köszönetet. S a jutalmazottak sorából természetesen nem hiányozhattak azok sem, akik produkcióikkal ajándékozzák meg a környebányaiakat. Ők Hülber Dalma és Hülber Bianka, Szilbereki Katalin, Áncsák Lilla, Fehér László, Badov Szilvia, Hajas Cintia és Udvari Bettina.

A valódi szeretet ad, s nem elvesz…

Az ünnepségen három lánykára figyeltem fel, láthatóan testvérek voltak. A legnagyobb szedegette a tányérkákról a süteményeket. Volt egy hosszabb produkció, ez alatt hátul, az asztalsorok mögött álltam. Csak azt láttam a félhomályban, hogy rendre ez a kislány nyúlt a sütikért, s – őszinte leszek – picit meglepett, önzőnek gondoltam, hiszen a balján ült két nála kisebb leányzó. Aztán elkezdtem őket figyelni a félhomályban, mert már-már bosszantott, amit láttam. Később, amikor kigyúltak a fények, elszégyelltem magam a gondolataimért…

A nagy, úgy 12-13 éves lány nyúl a tálhoz, majd szinte észrevétlenül nyújtja a süteményt a – láthatóan legkisebb – húgának, közvetlenül mellette. Aztán ismét nyúl, s nyújtja a nagyobbacskának, 8-10 évesnek a „szélén”. S ez így folytatódott, amíg csak néztem őket. A legnagyobb egyetlen süteményt nem evett meg, mind a húgainak adta…

Az a fájdalmas, hogy akkor még csak sejtettem, ma pedig már tudom is: ez a hihetetlen szeretetű „nagylány” nem csak karácsonykor, de az év minden napján így mond le javukra a falatokról… A mozdulataiból pedig érződött: nem volt sóvárgás és önzés bennük, csak szeretet…