Akiknek segített Környe, akiknek segítettek a környeiek

Faxon továbbította a megyei rendőr-főkapitánysághoz köszönőlevelét egy mozgásában korlátozott asszony, aki autóbusszal utazott hazafelé, mikor március 15-én hajnalban Környe és Patárpuszta között elakadtak a havas úton. Utastársaival gyalog indult el a kijelölt melegedőbe, helyenként combig érő hóban bukdácsolt. Útközben találkoztak a bajba jutottakat kereső rendőrökkel, akik felvették szolgálati gépjárművükbe, és mint ahogy az asszony köszönő levelében fogalmazott „úgy lelkileg, mint fizikálisan” segítettek rajta. (Később megtudtuk, hogy a hölgyet Erl Attila körzeti megbízott a hátán vitte a járművükig.)

Ropoli Gábor az egyik legnagyobb közösségi portálon tette közzé:

Köszönet a környei iskolának, hivatalnak a gondoskodásért, a rendőr Uraknak, akik kitartottak mellettünk! Kiemelném a környei emberek áldozatos munkáját, akik hólapáttal nekiálltak a lehetetlennek!!! Köszönöm! 😀 Egy pálinkára bármikor!

Kérem osszátok, hogy eljusson hozzájuk! Ropoli Gábor az egyik bent ragadt 😀

Később az önkormányzathoz is eljuttatta sorait:

Szép napot! Köszönet a környei iskolának, hivatalnak a gondoskodásért, a rendőr Uraknak, akik kitartottak mellettünk! Kiemelném a környei emberek áldozatos munkáját, akik hólapáttal nekiálltak a lehetetlennek!!! Köszönöm!

Üdvözlettel Ropoli Gábor  u.i. épségben végre hazaértem 😀

 

Ez a köszönetnyilvánítás e-mailben érkezett:

Tisztelt Polgármester Úr!

Ezúton szeretnénk köszönetünket kifejezni mindazért, amit tettek értünk (kaptunk Önöktől) március 14-15-én, abban a kiszolgáltatott helyzetben, melybe a szélsőséges időjárás sodort minket és még sok ezer embert az országban.

Kimondhatatlanul hálásak vagyunk, nemcsak azért amit tettek, hanem legfőképp ahogyan tették. Azzal az önzetlen természetességgel, ahogyan fogadták az otthonuktól távol bajba jutott embereket, azzal a gondoskodással, ahogyan biztosították az ellátásukat, hogy a lehetőségekhez mérten semmiben ne szenvedjenek hiányt és mindezt tették olyan kedvességgel, hogy az ember szinte megfeledkezett arról, hogy milyen helyzetbe került valójában.

Kérem Önt, hogy tolmácsolja köszönetnyilvánításunkat mindazok felé, akik szabad- és pihenőnapjukat, hétvégéjüket feláldozva közvetlenül, vagy akár közvetve részt vettek abban, hogy segítsenek.

Az általános iskola és a polgármesteri hivatal dolgozóinak, akik az otthonaik és családjuk helyett velünk, bajba jutottakkal foglalkoztak és rólunk gondoskodtak, a rendőrség helyi KMB irodája két szolgálatot teljesítő rendőrének, akik helyzetmegoldásukkal és humoros közvetlenségükkel bizonyították rátermettségüket, továbbá azoknak a környei lakosoknak, akik személyesen jöttek és ajánlották fel otthonukat és segítségüket.

Nem utolsó sorban köszönjük Önnek, aki mindezt elérhetővé tette és biztosította számunkra… és szó szerint megmutatta a hazafelé vezető utat.

Talán egyszer, majd alkalmunk nyílik viszonozni mindezt, de addig is… KÖSZÖNJÜK!!!

 

Szívélyes üdvözlettel:

Urbán Zsolt, Kövér Erzsébet, Szabó Ádám (egy 8 éves kisfiú), aki számára – Önöknek köszönhetően – egy rossz élmény helyett izgalmas emlékké vált mindez.