„Aludjatok, ti áldott hőseink…”

doni-megemlekezes_02A doni áttörés hőseiért ajánlotta fel Bedy Sándor plébános a vasárnapi szentmise áldozatát a környei római katolikus templomban. A plébánostól az is elhangzott: édesapja azért élte túl a borzalmakat, mert a bevetés első napján találat érte. A misén zenei szolgálattal működött közre a Német Nemzetiségi Dalkör, ők korabeli, a fájdalmas hazavágyódásról szóló katonadallal tisztelegtek a hősök, áldozatok előtt.

Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg! Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny, mely értetek pereg. Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák. Aludjatok csak, néma szent hadak, pihenni édes, pihenni jó, s nyugtasson a Donnak zúgása, mint a Tisza folyó. – Dr. Zempléni Miklós, a 2. magyar hadsereg egykori honvédorvosának „A boldog szunnyadókhoz” című versének részletével köszöntötte a misét követően a templomkertben lévő Hősi Emlékműnél egybegyűlteket Vadász Éva. doni-megemlekezes_05A képviselő-testület Kulturális, Oktatási, Sport és Nemzetiségi Bizottságának elnöke felidézte a borzalmakat, 1943. január 12-ét, a doni áttörés kezdetét, amely a magyarok részéről a II. világháború egyik legtöbb áldozatot követelő csatájának bizonyult: 74 évvel ezelőtt az elégtelenül felszerelt, leharcolt, fáradt magyar csapatok nem tudták feltartóztatni a minden tekintetben túlerőben lévő szovjet hadsereget. Az urivi áttörés volt az első napja a hadsereg kálváriájának, amely pár hét alatt lemorzsolódva, 100-120 ezer embert veszítve tudott csak visszavonulni. A Don mellől mindössze 60 ezer katona tért haza… a sok-sok tízezer magyar család tragédiáját számos környei is elszenvedte…

doni-megemlekezes_11A csüggedésről, lelki életünk egyik szomorú jelenségéről szólt prédikációjában Nagy Péter tiszteletes, feltéve a kérdést, hogy vajon a Don kanyarban a 2. magyar hadsereg miért csüggedt? Talán azért, mert nem volt megfelelő a ruházat, nem volt megfelelő az utánpótlás, nem volt megfelelő az élelmezés – hangzott a válasz, ám kiemelte, hogy az ember lelkét kiszárító fizikai szárazságnál sokkal pusztítóbb a lelki szárazság. Hiszen mi játszódhatott le a katonák lelkében ott a messzi távolban ilyen körülmények között: mi lesz velem? Mi lesz a családommal? Hazajutok-e innen élve?… A csüggedésben vergődő lelket Isten szabadításának csodálatos reménysége erősíti meg. Erről a reménységről teszünk tanúbizonyságot mi is, amikor emlékezünk a hőseinkre – fogalmazta meg a tiszteletes a vigasz mibenlétét.

A megemlékezés zárásaként az önkormányzat nevében Beke László polgármester, Pákozdi Ferenc alpolgármester, a Német Nemzetiségi Önkormányzat képviseletében Tirhold Kármen elnök és Erl Péter képviselő, a Jobbik Magyarországért Környei Ifjúsági Tagozata részéről Rácz Roland Imre, a Történelmi Vitézi Rend Komárom-Esztergom megyei és Nyugat-Felvidéki Székkapitánysága nevében vitéz Beregszászi-Hegyi László vitézi alhadnagy, vitéz Erdei Lívia, vitéz Erdei József és vitéz Dr. Árendás József, a Környei Németek Baráti Köre és Kultúregyesülete képviseletében Wéber István elnök és Kerecsényi József helyezte el az emlékműnél a kegyelet koszorúit, s végül az Il Silenzió csendült fel a hősök tiszteletére.