Angyali kéz… szín… tér…

Tizenkilenc környei hölgy kézműves alkotásaiból nyílt kiállítás pénteken a Művelődési Házban. A tárlat, a szemet és lelket gyönyörködtető, megannyi technikát felvonultató kézműves termékek november 19-éig láthatók az intézmény előterében és nagytermében hétköznapokon 10 és 17 óra között, hétvégén rendezvények ideje alatt.

Az egyik barátnőm azt mondta, mi vagyunk az utolsó generáció, aki még tud lekvárt eltenni és befőttet készíteni. És amikor ezt a tárlatot kigondoltam, az vezérelt, hogy ezt mindenkinek látnia kell. Látni, hogy vannak még Környén asszonyok, hölgyek, akik ilyen szépségeket tudnak készíteni, hogy ne ők legyenek az utolsó generáció – árulta el a megnyitón Maticsné Szabó-Kovács Ágnes, a kiállítás megálmodója. Gondolatát még tavasszal osztotta meg a Művelődési Ház kollektívájával, s szinte azóta tartott a szervezés, egyeztetés, az előkészületek, hogy végül megszülethessen „Az angyali kéz… szín… tér…”

Az alkotók bemutatkozó írásait olvasva azt láttam, hogy szinte mindenki az anyukája, nagymamája inspirálására kezdett kézműveskedni. Valamikor, a régi idők téli estéin kedvelt foglalatosság volt a fonás, és szövés. Sőt, abban az időben a lány csak úgy mehetett férjhez, ha megszőtte a stafírungját, de ma már erre nincs szükség – hangzott el Fáncsik Zoltánné megnyitójában. A Bokodon élő népi iparművész két nappal korábban már megismerkedett az alkotók egy részével és alkotásaikkal. Látszik, hogy Környén sok ügyes kezű asszony él, és nem szeretnek unatkozni, kezük nyomán ezerféle dolog készül. Csak kapkodtam a fejem a sok kreatív megoldás láttán – fogalmazott, nem titkolva, hogy lenyűgözték az alkotások, ötletek, s azt kívánta, hogy a látogatók ne csak gyönyörködjenek, hanem kapjanak is kedvet a kézműveskedéshez.

A kiállítás tizenkilenc hölgy kézműves remekeit tárja a látogató elé, gobelinek, keresztszemes hímzések, foltvarrott táskák, tűnemezelt táskák, figurák, párnák subából, textilből, sujtásos és kagylókból, csigákból készült ékszerek, horgolt terítők, filcdíszek, könyvjelzők, illatzsákok, ajtókoszorúk, szőttesek, és amigurumi állatkák, melyek technikája még a népi iparművész számára is ismeretlennek bizonyult, a készítő Csóra Jánosné szerint viszont nem ördöngösség, ámde óvatosnak kell lenni. Egy éve készítek amigurumi kis állatkákat, elsősorban a saját, majd a család és a baráti kör gyönyörűségére. Nem kell használni drótot, semmilyen kiegészítőt, meg kell tanulni a fogyasztást és szaporítást, s bármilyen állatkát, figurát meg lehet horgolni – árulta el az alkotó, aki mindenkit bíztatott, egyben intett is: el kell kezdeni, de vigyázat, függőséget okoz, nem lehet abbahagyni!

A november 19-éig látható kiállításon bemutatkozó hölgyek: Bagó Zsuzsa, Borbély Jánosné, Czigléné Major Judit, Csóra Jánosné, Futóné Bánáti Ildikó, Hörömpöli Tiborné, Jakobiné Linczmaier Henrietta, Juhászné Gaál Gabriella, Magyarits Katalin, Miksóné Novits Zsuzsanna, Németh Lajosné, Nyári Istvánné, Ördög Erzsébet, Pankotai Mihályné, Sárközi Melinda, Soósné Trencsényi Terézia, Szakálné Gaál Monika, valamint Végertné Nedermann Éva és Végert Bettina, akik alkotásai Lurkóbirodalom elnevezéssel láthatóak.

S hogy a hölgyeket kövesse az újabb és újabb generáció, pár alkotói gondolat, mottó a kiállítóktól:

„Nem tudnék kézimunkázás nélkül élni, szükségem van a szépre, a kihívásokra. Engem ezek visszatöltenek. Akármilyen fáradt vagyok, leülök és jár a kezem, alkotok valamit: így pihenek…”

„Nekem a varrás kikapcsolódás, lelki feltöltődés, a kreativitásom kifejezése, és boldogság, ha a kézműves dolgaim örömet okoznak valakinek!”

„Az alkotás örömének megismerését nagymamámnak, és technikát tanító tanáraimnak köszönhetem. Ők voltak azok, akik megmutatták számomra, hogy mennyi szép, hasznos dolgot készíthetünk…”

„Fontos, hogy az embernek legyen olyan tevékenysége, hobbija, amit egyedül tud végezni, bele tud merülni, ki tudja zárni a külvilágot. Mert a külvilágot bizony ki kell néha zárni az ember életéből…”

„Esténként, a napi teendők elvégzése után, amikor elcsendesedik a ház, alig várom, hogy elővegyem gyöngyös kis bőröndömet, kiválasszam a szememnek tetsző színeket… s kezdődhet az alkotás…”

„Minden nap alkotni szépet és maradandót – ez a kézimunka!”

„Legnagyobb rajongóm a saját családom… Köszönöm nekik a sok türelmet, amikor hagynak éjjel is varrni!”

„Maga a csoda, ahogy az öltések egymás után következve kiadják a mintát. Ahogy alakul egy-egy motívum, házikó, virág, madár vagy arc a kezem alatt. Szerintem minden kézimunkázó tudja, miről beszélek…”

„A kézimunka „munkás” dolog, de minden öltésében benne van a szeretet.”