Az adventi várakozás nem tétlenséget jelent…

Vajon tudunk-e várni, és ha tudunk, jól cselekedjük-e? Mikor, kitől, hogyan tanulunk meg várni? Egyáltalán megtanulható-e? Van-e türelmünk várni? Aktívan, vagy passzívan várakozunk? Van-e valamilyen hagyománya a várakozásnak? – A többi között ezekre a kérdésekre igyekezett választ adni az a koncert, melyet „Várakozás” címmel tartott vasárnap a Háromkirályok Alapítvány szervezésében a környei Katolikus templomban Kudlik Júlia, a Magyar Televízió Örökös Tagja és Szvorák Katalin Kossuth-díjas énekművész.

Az adventi várakozás nem tétlenséget jelent. Alkalom arra, hogy önmagunkba nézzünk és akarjuk megtanulni: hogy elsősorban önmagunkon kell uralkodnunk és önmagunk felett kell győznünk, mert csak ezután tudjuk egymást elfogadni és szolgálni, azaz szeretni – hangzott el a várni tudás, a türelem, a megállás, elcsendesedés, a csend hatalma gyógyító erejének jegyében összeállított lemez bemutatója előtt abban a bizodalomban, hogy a két művész közös hitvallása, reményt keltő örömüzenete a fáradtnak megnyugvást, a keresőnek válaszokat ad…

És következett a 63 percnyi várakozás, belső elcsendesedés úgy, hogy közben szóltak a dalok, gondolatok: hiszem, hogy ameddig – legalább – az adventi várakozás során képes elcsendesedni a világ: van remény! –  s ameddig legalább ilyenkor képes magába szállni az ember: van esély!