Az Anyatej Világnapja

anyatejes-világnapAz Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1992-ben nyilvánította augusztus 1-jét az Anyatej Világnapjává, augusztus első hetét pedig a Szoptatás Világhetévé. A csecsemő legideálisabb tápláléka az anyatej, a legjobb táplálási mód a szoptatás. A szoptatás a táplálás mellett egyúttal kapcsolatot, vigaszt, immunológiai védelmet is biztosít a gyermeknek.

A korai és gyakori szoptatás az édesanya számára is előnyös: fokozza a méhösszehúzódásokat, így segítve a méh eredeti állapotának mielőbbi elérését. A szoptatás védelmet nyújt az emlő-, és petefészek daganat ellen. Megfelelő étrend mellett a szoptatás segíthet a várandósság alatt felszedett plusz kilók leadásában is.

A világnap alkalmából tekintsünk vissza, a történelem során hogyan alakult az anyatejes táplálás megítélése hazánkban.

Az ősidőben a magyar nép dajkát, fizetett szoptatóst nem ismert. A dajkaságot Mátyás király óta ismerik, amikor azt  külföldi udvaroknál látták. Ezek meglett korú asszonyok voltak, akik fizetése akkor 4 Ft is volt egy csecsemő ápolásakor.

A XX. század elején (1920) Tauffer Vilmos és Heim Pál is felhívta a figyelmet arra, hogy “egy nőnek a teje el ne apadjon, melléből fejje ki, vagy tejszívóval szívja le”. Erre kórházban, szülőintézetben, anyaotthonban van lehetőség – lehet egy éhes egészséges gyermek által is megszívattatni, de “ezt csak orvos rendelheti el, mert vérbajos csecsemő könnyen megfertőzheti az anyát és viszont a beteg nő az egészséges csecsemőt.” Reháti K. Helén könyvében pontos utasításokat ad a fejés előtt a mell higiénés ápolására. Fontos az alapos orvosi vizsgálat a nemi betegségek miatt. Bemutatja a Soxhlet – palack használatát, melynek működési elve a ma ismert pasztörizáláson alapul.

A védőnői szolgálat szerveződése idején (Stefánia Szövetség, Zöldkeresztes Szolgálat) felmerült az igény az anyatej gyűjtésére, közvetítésére.

Az anyatejes táplálás hazánkban, s világszerte történő térhódítása hatására Anyatejgyűjtő Állomások szerveződtek azon csecsemők ellátása érdekében, akiknek életben maradása, egészséges fejlődése anyatej nélkül nem, vagy csak kétes eredménnyel biztosítható.

Kezdetben a fővárosban, és megyei városokban úgynevezett “hagyományos” Anyatejgyűjtő Állomásokon a tejadó anyák a helyszínen fejték le tejüket. Ez a típus még a 80-as évek elején a XV., és a XX. kerületekben működött.

Az állandó anyatej igény emelkedése, a begyűjtendő anyatej csökkenése arra késztette Dr. Buda Károly debreceni főorvost a 60-as években, hogy megszervezze a háztól – házig történő anyatejgyűjtést. Ezt követte 1969-ben a budapesti tejgyűjtés megszervezése Dr. Őry Imre főorvos irányításával. Az új gyűjtési ellátás lényege, hogy a tejadó anyák saját gyermekük szoptatása után bizonyos többlet tejjel rendelkeznek, és ezt otthonukban meghatározott körülmények között fejik le. Az így nyert anyatejet a hét bizonyos napjain az Anyatejgyűjtő Állomás munkatársai szállítják el.

A védőnő szerepe meghatározó abban, hogy a felesleges anyatej ne vesszen kárba. Az anya tájékoztatást kapjon az anyatej leadás lehetőségéről, javítva ezzel sok arra rászoruló csecsemő életesélyeit, életkilátásait.

Akinek a szoptatással, csecsemőtáplálással kapcsolatban kérdése merül fel, forduljon bizalommal védőnőjéhez, akitől szakszerű választ kap kérdéseire.

Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztály