Tengerparton gyűjtött kagyló 5, 10, 15 és 20 forintért – az ár a portéka méretétől függően nőtt az egyik standnál péntek délután az általános iskola tánctermében, ahol a két évtizedes múltra visszatekintő vegye, vigye, cserélje vásár várta a gyerkőcöket.

A hagyományt annak idején László Márta teremtette meg, s bár a kínált terméklista a 20 évvel ezelőttihez képest változott, népszerűsége semmit sem csökkent: az elsősöktől a végzősökig minden korosztályból érkeztek, volt, aki csak nézelődni, volt, aki értékesíteni, csereberélni, s az ötödikes Reihnardt Lili személyében a „szolgáltatóipar” is színesítette a kínálatot. Lili csillámtetkókat készített a diákoknak: a legkisebbeknek ajándékba, a nagyobbaknak némi ellentételezésért, hiszen – mint mondta – a kicsiknek nincs pénzük, de az idősebbeknek már van.

A terem órákon át zsongott: aki megszerezte, lealkudta, elcserélte a vágyott játékot, rajzfilmfigurát, kisautót, édességet, vagy éppen túladott azon, elégedetten távozott, de máris érkezett az utánpótlás az újabb gyerekek, újabb „kínálatok”, zsákbamacskák személyében. A vásári forgatag tehát idén is vonzotta a tanulókat, a legtöbben már most azt firtatták, hogy mikor lesz legközelebb, így László Márta szerint elképzelhető, hogy az idei tanévben dupláznak a programból.