A szabadságharc áldozatai között egy 22 éves helyi fiatalemberre is emlékeztek október 23-án Környebányán. Puskás Sándor ötödéves orvostanhallgatóként utazott Környebányáról a fővárosba, ahol sebesültmentés közben halálos lövés érte. Ő volt az első áldozatok egyike. Emlékére a forradalom fél évszázados évfordulóján tardosi vöröskő tömbből emlékművet állítottak, melyen márványtábla tiszteleg mártírhalála előtt. 2006 óta ezen a helyen rója le az emlékező közösség a hősök előtti tiszteletét.

Kétszeresen is hősi tett az övé. Hősi tett, mert átérezve országunk sorsát, szavát emelve az utcára vonult, hogy részt vállaljon a diktatúra megdöntésében és abban a harcban, amelyet azért vívtak, hogy a szabadság ne csak szó lehessen, hanem testet is ölthessen Magyarországon. Hősi tett, mert még a le sem tett Hippokratészi-esküjének megfelelően a sebesültek ellátását, segítését végezte, dacolt a körülötte süvítő puskagolyókkal. Ebben az életveszélyes helyzetben nem a saját, hanem társai életének mentésével foglalkozott… – hangzott el csütörtökön az emlékműnél, ahol a helyi fiatalok, felnőttek szavalatai, énekei után a környei önkormányzat részéről Pákozdi Ferenc alpolgármester és Svétecz László képviselő, a Német Nemzetiségi Önkormányzat nevében  Hamburgerné Tirhold Kármen elnök, Wéber István alelnök és Erl Péter képviselő helyezte el a kegyelet virágait.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepség a környei református templomban folytatódott, ahol Bedy Sándor plébános és Nagy Péter református tiszteletes tartott ökumenikus istentiszteletet, majd a megemlékezés újabb helyszínén, a Művelődési Házban Pákozdi Ferenc alpolgármester idézte fel a forradalmi eseményeket, amelyek 58 évvel ezelőtt villámgyorsan és megállíthatatlanul követték egymást: a pesti fiatalok, később pedig egész Magyarország megérezte, hogy eljött az idő, mozdulni kell! És mozdultak. Egyre többen csatlakoztak hozzájuk, végül az ország vezetése is. Magyarország a második világháború után az újra felosztott világban elsőként nyilvánította ki, hogy ez a létrehozott rendszer, hogy a diktatúra bármilyen formája elfogadhatatlan, életképtelen. Bár harcunkban egyedül maradtunk, így esélytelenként, de hősiesen küzdve a szovjet túlerővel szemben a forradalom elbukott… Ha azt hinnénk, hogy 1956-tal már nincs dolgunk, akkor tévedünk: ápolnunk kell emlékét, őriznünk hagyatékát. Gondoskodnunk kell arról, hogy a jelen és jövő nemzedékei méltóképp emlékezhessenek a forradalomról és a szabadságharcról, hogy szívükben tovább vigyék a szabadság lángját, és az úgy világítson, hogy a zsarnokság árnyéka ne vetődhessen soha többé hazánkra – tolmácsolta az, egy váratlan családi esemény miatt távolmaradó Beke László polgármester gondolatait.

„Pillanatképek 1956 októberéből” – ezzel a címmel következett a Kisfaludy Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanulóinak, néptáncosainak emlékező verses, táncos műsora, keresve a választ, érzékeltetve a Márai Sándor által is megfogalmazott kérdést: mi áradt itt meg, mint a tenger?

A megemlékezés a Kegyeleti Parkban zárult, ahonnan főhajtásukkal üzenték az utódok: ma is vigyázzák, őrzik 1956 csodáját.

A környei önkormányzat nevében Pákozdi Ferenc alpolgármester és Orlovits Tímea jegyző, a szlovákiai testvértelepülés, Tardoskedd képviseletében Veres Judit hivatalvezető és Halász Gabriella képviselő helyezte el az örök emlékezés virágait, majd a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe, a pártok, civil szervezetek, az általános iskola diákönkormányzatának képviselői és a megjelentek hajtottak fejet, s lobbantották lángra a kegyelet mécseseit.