Egyedi és megismételhetetlen

Csetlő, botló lábacskák, örömtől, vagy épp a „hatalmas színpad” okozta megszeppenéstől csillogó szemek jellemezték a legapróbbak, az óvodások játékát, majd az idő teltével, az idősebbek érkeztével ügyesedtek a mozdulatok, váltak egyre kiforrottabbá, s vált magával ragadóvá a tánc. A környei Kisfaludy Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola pénteki évzárója ezúttal is egyedi és megismételhetetlen estet teremtett a Művelődési Házban, hiszen a László Márta vezette öt csoport egész évi munkájából adott ízelítőt, színes metszetet.

A legkisebbek Anna polkáját követte a „Borsó itt, borsó ott…”, a kicsik segítségével a vendégek ráhangolódhattak a varázslatra, aminek mozgás, játék, tánc a neve… Az alsósok a kispirityi faluvégre kalauzoltak, a felsősök pedig Bodrogközbe egy tavaly készült, ám az évzáróra felújított koreográfiával. A „Zörög a kocsi” című tánc is a gyerekek szívéhez nőtt, így kérésükre az is színesítette a repertoárt, a meglepetés produkcióként pedig a tavaly továbbképzősként elballagó fiatalok engedtek bepillantást a távoli Mezőség faluja, Szék táncéletébe. Mint a műsor során elhangzott, a fiatalok egyetlen hívó szóra vállalták a fellépést, igazolva, hogy a tánc felemel, a sok szép emlék, élmény, az öröm és a bánat összetart.

Az évzáró kínálatából nem hiányozhatott a Kalocsai fércelő, katonabúcsúztató, csárdás, a felvidéki polgári táncok, és az elmaradhatatlan kedvencek, a moldvai csángók kultúrájának egy szeletkéje. Elindulék szőrt gyűjtni szederinda rinda… – szólt meseszépen a moldvai népdal Laczó Mira és Papp Flóra előadásában, majd a több mint másfél órás program végén László Márta nemcsak a gyerekeket, hanem az anyukákat, apukákat is csángó össztáncba hívta, hogy – a program mottóját némiképp módosítva – ne csak nézzék a táncukat és hallgassák a szívük szavát…