Életképek ’56-ból

A szeles, esős időben maroknyian tisztelegtek október 23-án a mártírhalált halt Puskás Sándor emlékére állíttatott márványtáblánál Környebányán. A 22 esztendős környebányai fiatalember ötödéves orvostanhallgatóként utazott 1956 októberében a fővárosba, ahol 23-án este 8 és 9 óra között sebesültmentés közben érte halálos lövés.

Az emlékműnél Badó Szilvia, Bolemányi Magdolna és Bozó Kucskár Anikó verssel, énekkel hajtott fejet a hősök előtt, majd Svétecz László képviselő idézte fel az eseményeket, hangsúlyozva, hogy bár a forradalom elbukott, a 61 évvel ezelőtt elhunytak áldozata nem volt hiábavaló.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepség Környén hagyományosan a református templomban kezdődött, ahol Bedy Sándor plébános és Nagy Péter református tiszteletes tartott ökumenikus istentiszteletet, majd a megemlékezés a Művelődési Házban folytatódott.

Ebben a forradalomban döntő szerepet játszott az ifjúság. Ahogy Déry Tibor fogalmazott „48 ifjúsága után most támadt a hazának egy 56-os ifjúsága is”. Hiszen a forradalmaknak szüksége van a fiatalokra, arra a lendületre és hévre, melynek segítségével válik tetté a megfogalmazott követelés. Így válnak a fiatalok a mindenkori forradalmak nagyszerű hőseivé, a társadalom őszinte és tiszta hangú szócsöveivé. És sajnos ezért válik nagyon sok ifjú a forradalom áldozatává, mártírjává, hiszen a szívüket fűtő forradalmi hevület nem engedi a mérlegelést, sokszor még a józanész figyelmeztető szavát sem hallja meg, hanem őrülten rohan a kitűzött cél felé – emelte ki ünnepi beszédében a forradalmak egyik fontos alappillérét, az ifjúságot Beke László. A polgármester úgy vélte, a másik fontos pillér a polgárság, hiszen az általuk képviselt értékrend és gondolkodásmód képes arra, hogy jelezze, ha az országban lévő társadalmi, gazdasági folyamatok tévútra tévedtek, hogy megmutassa a helyes irányt. Hatvanegy esztendővel ezelőtt is a főváros fiataljai tisztán, érthetően fogalmazták meg azokat a problémákat, amelyeket minden világosan gondolkodó ember egyöntetűen érzett, akik nem hagyták magukat a propaganda által elkábítani – fogalmazott.

Községünkben harmadik esztendeje tisztelgünk környei gyerekek, fiatalok ünnepi szerkesztett, dramatizált műsorával október 23-án, így is erősítve, hogy az 1956-ban történteket egyetlen felnövekvő generáció se feledhesse el. Eisenbart Győzőné felkészítésében a fiatalok életképeket elevenítettek fel ’56-ból: diákokat, akik számára a nap úgy kezdődött, mint a többi. Aztán elmaradt a tanítás, mert „valami történt”… Az utcákon tankok vonultak… Félelem, rettegés költözött a szívekbe… Legközelebb november végén mentek iskolába, de az osztály létszáma megváltozott: a kis Kacort lelőtték, a Seregiéket elhurcolták, a Balogék disszidáltak…

A megemlékezés a Kegyeleti Parkban zárult, ahol Beke László polgármester, Orlovits Tímea jegyző, Kukuda László, az 1956-os események résztvevője, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe képviseletében Tirhold Kármen elnök és Erl Péter, valamint a pártok, a Történelmi Vitézi Rend, civil szervezetek, az általános iskola diákönkormányzatának képviselői és a megjelentek hajtottak fejet.

Köszönet az ünnepi környebányai műsorért Badó Szilviának, Bolemányi Magdolnának és Bozó Kucskár Anikónak, az ’56-os életképekért Eisenbart Győzőnének, Balaskó Rékának, Csáki Dorottyának, Hartmann Viviennek, Horváth Patriknak, Németh Ákosnak, Pankotai Melindának, Szabó Karinának, Tisch Andrásnak, Valakovics Dominiknak, Varga Pannának és Vanya Balázsnak!