Életre keltett versek

Harmadik alkalommal hívta közös ünneplésre a Költészet Napja alkalmából a versszerető környeieket április 11-én, József Attila születésnapján a Művelődési Ház és a Községi Könyvtár. Az erős szeles időjárás miatt a főtér helyett a Művelődési Házban szóltak a versek mindenkitől, mindenkinek, s akik ott voltak, szavalatokkal, dalokkal, szép élményekkel és érzésekkel feltöltődve köszöntek el a másfél órás rendezvény végén.

A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából… – a Költészet Napja alkalmából szervezett ünnepségen – Kosztolányi Dezsőt idézve – tizenhárman támasztották fel szavalatukkal papírsírjából a verseket, a résztvevőkön pedig „ünnepi borzongás futott át, hogy a szóval, mely a könyvben térbeli életet élt, az időben találkoztak”.

Felnőttek, gyerekek, fiatalok, a közönség egy része tehát ismét a rendezvény aktív résztvevőjévé vált: kedvenc, gyakran hallott és kevésbé ismert, elgondolkodtató, keserédes és vidám verseiket osztották meg a jelenlévőkkel, sőt, a környebányai verselők citeramuzsikával kísért, megzenésített csokrot nyújtottak át.

Szűcs Józsefnek, az Égi Kávéház tagjának köszönhetően József Attila, Pilinszky János, Kosztolányi Dezső művei rockos feldolgozásban csendültek fel, bizonyítva, hogy az irodalmi ikonokat nem kell a könyvtár csendjébe zárni.

A szervezők előzetes felhívására idén is szép számmal gyűltek verseskötetek, s vártak betűrendben az asztalokon, hogy új gazdáiknak lélekemelő perceket, órákat szerezzenek, s ebben biztosan nem lesz hiány, hiszen talán nem is akadt üres kézzel távozó.

A Művelődési Ház, valamint a Községi Könyvtár ezúton fejezi ki köszönetét mindazok számára, akik könyvfelajánlásukkal, szavalatukkal színesítették, jelenlétükkel megtisztelték az ünnepi programot, s jövőre is szeretettel várnak minden verset hallgatni szeretőt és verselni vágyót a Költészet Napi rendezvényre, hogy évről-évre egyre többen viseljék azt a kis jelvényt, mellyel idén már második alkalommal ajándékozták meg a költészetbarát környeieket.

„Drága barátaim, kik gondoltok még a bolonddal, nektek írok most, innen, a tűzhely oldala mellől, ahova húzódtam melegedni s emlékezni reátok. Mert hiszen összevegyült a novemberi est hidegével bennem a lassúdan, s alig oldódó szomorúság. Emlékezzetek ott ti is, és ne csupán hahotázva rám, aki köztetek éltem, s akit ti szerettetek egykor.” – József Attila