Fáradtan, élményekkel gazdagon köszöntek el a csángó gyerekek Környétől

csángó-gyerekek_04Június végén különös csoport látogatott el községünkbe. Több mint 1000 km-t és 15 órát utaztak, hogy megláthassák hazánkat, hogy benyomást szerezzenek az itt élő emberekről, bepillanthassanak életünkbe. A Kárpátokon túlról, Bákó megyéből, Magyarfaluból érkezett 24 moldvai csángó gyermek egy elhivatott pedagógus házaspár, Kiss Csaba és Annamária kíséretében.

De kezdjem inkább az elején!

Tavaly tavasszal jó sorsom elvitt egy busznyi zarándoktárssal Moldvába. Magyarfaluban töltöttünk el néhány felejthetetlen napot. Valamennyiünket elvarázsolt az itt átélt élmény.  Olyan világba cseppentünk bele, melyhez hasonlóról néhány klasszikus író regényéből olvashattunk. Nem gondoltuk volna, hogy az az élet, amit mi irodalmi élményeinkből ismerünk, néhány kilométerrel arrébb kőkemény valóság.  Az Istennel való igen szoros kapcsolat, a családi összetartozás, a közösség ereje, az egymásra való odafigyelés, egymás segítése, a nyitottság, a szeretet a másik ember iránt, a kimondott szó szentsége, a természetközeli élet – nos ezek tetten érhetőek voltak a nehéz körülmények között élő csángóknál. A beszédes, szép nevű Magyarfaluban az emberek nagy része mezőgazdasággal foglalkozik. Sokan tartanak a háznál ökröt. A legtöbb munkát velük végzik a földeken. Ökrösszekér a legáltalánosabb közlekedési eszköz (mert mással az ottani terepen nem lehetne közlekedni), esküvőre is ezzel mennek, a halottat is ezen az alkalmatosságon viszik ki a házi ravataltól a temetőbe.

A felnőttek többnyire még magyarul beszélnek, (a magyar egy régi, archaikus változatát), a gyermekeknek azonban egyszerűbb a román nyelvű kommunikáció. Egy lelkes fiatal pedagógus házaspár költözött ide Erdélyből, s tanítja szakkörön, délutánonként magyarul, pontosabban csángóul a fiatalokat. S a nyelven túl ezer dolgot tanítanak vissza a fiataloknak, pl: a régi népszokásokat, az ősi dalokat, táncokat, de a mai kulturált életvitelt, viselkedést úgyszintén. Mindezt olyan körülmények között, olyan anyagi javadalmazásért, ami egy itthoni tanárnak elképzelhetetlen. Ők nem beszélnek hivatástudatról, elkötelezettségről, csupán élik azt.

Nos, egy tatai házaspár, Pálinkás Zoltán és Zsuzsa sok szervezőmunkájának eredményeként most egy hetet itt töltöttek a gyermekek Tatán, s egy napra Környére is ellátogattak.  csángó-gyerekek_12Élménygazdag nappal akartam megajándékozni őket, s természetesen községünkből is minél többet szerettem volna megmutatni nekik. Nehezítette a dolgot, hogy ugyan nagyon szépen beszélik a gyermekek nyelvünket, a több évszázados elszigeteltség miatt számos fogalomra más kifejezést használnak, s a mieinket nem értik. Pl. a világháborút nagy verekedésnek, az őzet erdőkecskének, a sovány embert hitványnak, a kullancsot búvókának nevezik.  Több szóban felcserélik a szótagokat, így lett a feketéből feteke, ami nehezíti a megértést mindkét félnek.

Végül összeállt a környei program, s igen nagy élményt nyújtott gyereknek, felnőttnek egyaránt. Azok közül az eszközök közül, melyet Wéber István vezetésével a tájházban megnézhettünk, sokat még ma is használnak Moldvában. A múzeumlátogatás után jólesően majszolták el a Német Nemzetiségi Önkormányzat által felajánlott csemegét. Ezután Svétecz László beszélt röviden Környe történetéről, s tudván, hogy a szó hamarabb elszáll a gyermekbuksiból, ha nincs emlékeztető, egy-egy csomag képeslappal, prospektussal tette tartóssá az ismereteket. Köszönetként a kis csapat gyönyörű énekkel örvendeztette meg a hallgatóságot. A délelőttöt egy kis kézműves foglalkozás színesítette, ahol Hörömpöli Tiborné, Ildikó néni vezetésével nagyon szép kincses ládikát és virágot készítettek az otthoniaknak ajándékba a gyerekek. Számomra élmény volt látni, hogy milyen fegyelmezetten, tisztelettudóan viselkednek felnőttel, társaikkal egyaránt, s mennyi figyelmesség jellemzi őket. Többször gondoltam arra, szívesen megmutatnám saját iskolám tanulóinak is, hogy így is lehet barkácsolni, hogy lehet trágárkodás nélkül is focizni, jól érezni magunkat anélkül, hogy tönkretennénk környezetünket. Az ebédet, a Bagó Attiláék által felajánlott ízletes gulyást és a Zombainé Zsuzsa, Vanyáné Jolika, Bánáti Ildikó és Tremmel Kata által megsütött rengeteg palacsintát élvezettel fogyasztották el. Közben egy kisfiút és egy kislányt orvoshoz kellett vinni, mert nagyon fájt a foguk. Így tudtam meg, hogy nagyon rossz állapotú a fogazatuk, mert náluk nem működik az iskolafogászati rendszer, a szülők pedig a költségek, a nehézkes utazás miatt csak akkor fordulnak szakemberhez, ha már nagy a baj.

csángó-gyerekek_10Ebéd után lepihent a kis csoport az árnyékban a Tájház udvarán lévő római kori kövek köré, s a maguk szórakoztatására, s a mi örömünkre rögtönzött kulturális műsort adtak. Örömmel, természetes bátorsággal álltak ki egymás után a nebulók, s mutattak be valamit a tanév során tanult, a különböző versenyekre készült énekekből, versekből, mesékből.  Páratlan élmény volt hallgatni az ízes előadást, bár be kell vallanom, sok mindent nem értettem meg, mégis élvezetes volt mindannyiunk számára.

Délutánra elhívtam László Márti tanár nénit a tánccsoporttal. csángó-gyerekek_11Tudom, hogy tanítványai milyen örömmel táncolták mindig a moldvait. Jó ötletnek tűnt a két csoportot összehozni egy közös táncra, ismerkedésre, együttlétre. Örülök, hogy két kisgyerek meghallotta a hívó szót, és élt a lehetőséggel. Szerintem jól érezték magukat. A két tanár néni is hamar megtalálta a közös nyelvet. Jó volt látni, hogy a közös érdeklődési kör milyen gyorsan összehoz különböző világban élő embereket.

csángó-gyerekekEzután a templomot néztük meg. A moldvai magyarokról tudni kell, hogy nagyon tartják katolikus hitüket (a szertartást már csak román nyelven ismerik). Popovics Milán gyereknyelven bemutatta templomunkat, még az orgonát is kipróbálhatták. Áncsák Lilla szép énekét viszonozták a gyerekek. Zengő hangjuk betöltötte az Isten házát és megnedvesítette az emberek szemét.

A tóparti játszótér különlegességet jelentett a kis csángók számára, ilyennel otthon nem találkoznak. A nagyobbak szívesen próbálták ki magukat a különböző szereken. Ezután élvezettel gyűjtötték össze a „rókavadászat” figuráit. Nagyon örültek a Tar Gézáéktól kapott fagyinak, üdítőnek. csángó-gyerekek_09A napot az etyeki Tóth Gábor solymász által tartott „Állati jó bemutató” zárta, ahol humoros formában sok ismeretet szerezhettek a gyerekek az állatokról, viselkedésükről, s ha nem is értettek mindent, kárpótolta őket a látvány, hisz a szóban forgó állatokat oda is hozta, meg is mutatta az előadó.

Fáradtan, de élményekben gazdagon búcsúzott este a kis csoport. Ragyogó arccal köszönték a vendéglátást. Mi pedig a sok tennivalótól, izgalomtól elcsigázottan bocsátottuk útjukra a távozókat, s köszöntük nekik, hogy itt jártak, hogy megismerhettük őket, hogy egy rövid időre az életük része lehettünk. S ha az olvasók között van olyan, aki szívesen segítené ezeknek a nehéz körülmények között élő gyermekeknek a tanulmányait, a mindennapjait, kérem, jelezzék nekem. A keresztszülő program keretében csekély összegű felajánlással is sok örömet szerezhetünk a távoli Moldvában élő magyarok számára.

Végül nagyon köszönöm mindazoknak a segítségét, akik bármivel is hozzájárultak ahhoz, hogy a magyarfalusi gyermekek jól érezzék magukat nálunk, Környén.

Láng Éva

csángó-gyerekek_02csángó-gyerekek_08 csángó-gyerekek_03 csángó-gyerekek_05 csángó-gyerekek_06 csángó-gyerekek_07