Érték-gazdag település pályázat

Környe község önkormányzata pályázott az érték-gazdag település címre. Az alűbbiakban olvasható a pályázati bemutatkozás szövege és letölthető  a rezentáció szövege is.

Környe község Komárom-Esztergom megyében Tatabányától déli irányban 5 km-re terül el. Területe 45,37 km2, amelyhez még Környebánya, Szentgyörgypuszta, Tagyospuszta és Irtáspuszta is hozzátartozik.

Környe területe a Vértes hegységtől nyugatra – északnyugatra fekszik; az Által-ér völgy kistájhoz tartozik, az Által-ér (korábban Rákos patak) két oldalán helyezkedik el. Növényzete a Bakony-Vértesi flórajárásba (Vesprimense) sorolódó kistáj potenciális erdőtársulásai között a cserszömörcés karsztbokorerdők (Cotino-Quercetum pubescentis), a karszttölgyesek (Orno-Lithospermo-Quercetum pubescenti-cerris), az elegyes karszterdők (Fago-Ornetum) és a gyertyános kocsánytalan tölgyesek (Querco petraeae- Carpinetum) az elterjedtebbek. Településtörténeti szempontból az Által-ér, s a hozzá itt csatlakozó patakok (Mihályi-patak, Harasztipatak, Környei vízfolyás) völgyét kísérő dombhátak a meghatározóak. A falu határát gazdagon termő talaj borítja, amin magas termőátlagot hozó búzát és kukoricát termelnek. Ezen kívül szőlőtermelésre is alkalmas a helyi termőföld.
A község mai területét az őskortól napjainkig folyamatosan lakták; paleolitikumi, neolitikumi, bronz és vaskori, római kori, népvándorláskori és középkori régészeti leletek, emlékek ismertek a terület egyes részeiről.
Feltehetőleg bronzkori földvár állt a ma közel teljesen beépített Leshegy tetején; a vaskori lakosságnak kerámia tárgyai illetve a római korban továbbélő hagyományai ismertek, amit pl. a három ismert környei kocsitemetkezés is alátámaszt. A római korban, principatuskori civil település illetve később későrómai erőd állt a területen, amely a civil településre épült. A Quirinum nevű római erőd gazdag leletanyaga ma a Nemzeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja.
A civil település nyomai a község területéről előkerült római feliratos emlékek, a gazdag kerámiaanyag és az épített útszerkezet egyes elemei, amelyek közül a főút egy szakasza még a XVIII. században is hosszan látszott Bél Mátyás leírása szerint.
A XIII. század végi krónikás, Kézai Simon a Magyarok Krónikájának a bejöveteléről szóló első könyvében leírja, hogy a honfoglalás döntő csatájaként emlegetett bánhidai csata során Szvatoplukra a magyarok a vereséget „Bánhida mellett mérték egy városban, melynek romjai még ma is látszanak” Az egyetlen, Bánhidához közel eső elhagyott római erődváros pedig a mai Környe területén volt. Tehát lokálpatriótaként elmondható, hogy a honfoglalás döntő csatáját itt, ezen a területen vívták őseink. Az adat az akkor még álló környei későrómai erődre vonatkozhat, amelynek egy tornyát a XVIII. század első felében Bél Mátyás még látta. Az erőd neve Soproni Sándor szerint feltehetőleg Vincentia volt, és dalmata lovasság állomásozott benn.
Környei avar temető és avar leletek a népvándorláskori lakottságát mutatják a területnek. Az itt feltárt sírokból értékes leletek kerültek elő (nyíl és dárdahegyek, fülbevalók, csatok, övek stb.) Esetleg ehhez az avar korszakhoz tartozhattak a kettős köralakú objektumok, amelyeket légifotó alapján lehetett azonosítani.
A középkori településtörténet kezdete nem ismert pontosan, de az Árpád kora tehető. A község első okleveles említése 1238-ból származik, amelyben Kernye néven a Csák nemzetség birtokaként van megnevezve. Ez az évszám látható a község címerén is.
Igazgatásilag egy ideig Gesztes várához illetve Gerencsér várához tartozott. 1526-ot követően a törökök felperzselték a községet.
A XVII. század elején protestáns magyar lakosság települt be (gróf Csáky László által), majd 1745 után katolikus német lakosság (gróf Esterházy József által). A Környére betelepített németek otthonra leletek, a mai napig meghatározó szerepet töltenek be a község életében.
A XVIII. század második felében készített pecsétjén “Köves Környe” néven szerepel a falu. A jelző a község területén fellelhető nagymennyiségű, a római korban felhasznált és innen továbbszállított – ’exportált’ – kőanyagnak köszönhető. A pecséten látható jelek bizonyítják, hogy az itt élő emberek földműveléssel foglalkoztak. (kéve, ekepapucs, kaszapenge)
A község területén birtokos Esterházyak építtették a halastavat a XVIII. században az Által-ér (volt Rákos patak) elrekesztésével. A gát mai napig fennáll, építési felirata is megvan, műemlékként tartható számon. Gazdasági birtokközponttal rendelkezett a Feszty család is a község központjában. A birtokközpont épületeit az egykori római erőd belső épületeinek pontos felhasználásával alakították ki.
Az első iskolát az 1700-as években hozták létre, amelynek bizonyítékául egy 1712-ben készült református vizitációs jegyzőkönyv szolgál, 1748-ban pedig megalapították az első római katolikus iskolát. Ez 1888-ban a katolikus templom mellett épült fel, mely 1980-ig az új iskola átadásig látta el feladatát, és amely ma a iskola egykori igazgatójának Kisfaludy Mihálynak a nevét viseli. Ő volt az, aki 1879-ban bevezette a magyar nyelv kötelező oktatását Környén; ettől kezdve magyar és német nyelven folyt a tanítás.
A falu központjában 1757-ben épített templomot Fellner Jakab, amelyet leégése után 1865-1866-ban Ybl Miklós épített újjá.
A kiegyezés után a település gyors fejlődésnek indult, itt alakul meg az első vidéki hitelszövetkezet, Koch Adolf plébános vezetésével. Az 1880-as években épült fel az új iskola,az óvoda, a postahivatal és a községháza. Az idén felújított községháza 1927-ben épült fel, azóta is üzemel.
1896-ban milleniumi emlékkövet állított Környe község, amelyen a „Kard foglalta el, kereszt tartotta fenn e hazát” felirat olvasható.
Községünk híres szülötte vitéz Hadverő János, aki a magyarországi repülés egyik úttörője, s már az 1. világháború során jelentős hírnévre tett szert, mivel a fogolytáborból repülőgéppel sikerült megszöknie. A későbbiek során a pilótaképzésben vállalt fontos szerepet, ő volt a kiképzőtisztje Horty Istvánnak is.
1921-ben a római katolikus templomban emléktáblát állítottak az első világháborúban elesett környei áldozatok emlékére.
Magántulajdonú gyógyszertár és orvosi rendelő is működött ekkor.
A község tágabb környezetében, a közigazgatási területen belül helyezkedett el Posztóczky Károly földbirtokos erdőtagyosi csillagvizsgálója és meteorológiai megfigyelőállomása.
1902-ben épült a Tatabánya-Környe-Kisbér-Pápa vasútvonal, amely a térség településeinek gazdasági közlekedési fejlődést biztosított.
A tó mellett állt az 1870-es években épült, a helyiek számára jól ismert kétkerekű, felülcsapós vizimalom. A község ipari üzemei közül említendő a Hoffart-féle hengermalom, melyet 916-ban Kerner Jakab és társai alapítottak.
1912-től szenet bányásztak a község területén, valamint vízi és hengermalmot építettek. A bányászat által jött létre a község új településrésze:Környebánya.
1947-től a nemzetközi politikai elvárásoknak megfelelően Környén is jogtalan kitelepítés történt. Az őslakosság egy részét 101 családot kitelepítettek és Németországba szállították őket: Helyükre Felvidékről, Csallóközből telepítettek át magyar ajkú családokat. A történelem kényszerű népességmozgásának emlékére a leszármazottak és hozzátartozók oszlopot állítottak a templom parkjában. A két csonka oszlop jelképezi azt a sorstragédiát, amelyet a Környéről elűzött német és a Felvidékről betelepített magyar családoknak kellett megélnie.2007-ben kitelepítési emlékmű avatására került sor, melyet a tópart vasútállomás felöli részén helyeztünk el.
1949-től a termelőszövetkezet kezelésében álltak a környei termőföldek. A TSZ logisztikai épületeinek létrehozása több lelőhelyet is érintett. A község terjeszkedése illetve az építkezések során több régészeti lelőhely ismertté vált a területről. Emellett a környei későrómai erőd és belső épületeinek hatalmas mennyiségű kőanyagát nem csak a község épületeibe használták fel, hanem a szomszédos települések épületeihez is szállítottak.
A kegyeleti parkban kopjafát és emléktáblát állítottunk az 1848-49-es forradalom emlékére. Honfoglalásunk ezeregyszáz éves évfordulója alkalmából a tóparti sétányon árpád emlékművet avattunk. A Les-hegyi szőlőgazdák példás összefogását a szent-Orbán –tölgyfaszobor bizonyítja. 2000-ben államalapításunk ezeréves évfordulója alkalmából „Milleneumi kopjafát „ állított a község.
Környe nagyon jó kapcsolatokat ápol számos településsel határainkon belül és túl. Hivatalos partneri viszonyban a németországi Steffenberggel és a felvidéki Tardoskeddel állunk.
A község számára oly fontos történelmi emlékek műtárgyi megjelentetése mellett értékeink megőrzésében jelentő szerepet vállalnak községünk életének meghatározó szereplői,a civil szervezetek. A két legnagyobb létszámú civil szervezet a Római Katolikus egyházközösség és a Református Gyülekezet. Nagyon fontos szerep jut a hagyományőrző csoportoknak, mint a Német Dalkörnek, a Hagyományőrző Német Nemzetiségi Gyermekcsoportnak, a Németek Baráti Körének, A Szivárvány Táncegyüttesnek és a fazekas szakkörnek. Emellett a  kulturális és közösségi élet szereplői: Háromkirályok Alapítvány, Explore Táncegyüttes, Környei Sportegyesület, Horgászegyesület, Öreg-hegyi Gazda Testület, Vöröskereszt helyi alapszervezete, Katolikus Karitász, Cukorbeteg Klub, Nyugdíjas Klub.
A kilencvenes években Környebányán felújítottak egy régi kúriát, amit erdei iskolaként működtet az önkormányzat. Huszonöt személyt kényelmesen el tud helyezni az önkormányzat.
Nagytagyospusztán a Vitéz Dinnyés Zsigmond református ifjúsági konferenciatelep működik.
Mindezeket a szervezeteket egy csodálatos környezet zárja magába, melynek gyöngyszeme a Környei tó, melyre lenyűgöző feledhetetlen kilátás nyílik bármely napszakban a falu fölé magasodó szőlőkkel, diófákkal és présházakkal tűzdelt Les-hegyről.
Környe természeti szépsége és jó fekvése mellett jelentős számú rendezvénnyel növeli a Község népszerűségét.
Az elmúlt öt évben ugyancsak jelentős fejlesztések történtek községünkben. 2005-ben négy utat újítottak fel pályázati pénzből, és a sportegyesület új vezetésével közösen pályázatot nyertek a klubépület rendbetételére. Salakos teniszpálya, új fűnyíró, az öltöző tetejének és belső tereinek megújulása dicséri a fiatalok aktivitását, tenni akarását. A
A felfedezett tájértékek értékőrző fejlesztését, községünk a saját fejlesztéseken kívül, pályázatokon való részvétellel, rendezvények, konferenciák, színes programok szervezésével támogatja. Ezek sikerességét, valamint értékeink életútját kiadványok, fotókiállítások, videók őrzik.
A közeljövőben a Közkincs pályázat segítségével a Német Kisebbségi Önkormányzat tájházat alakít ki a Tatai Múzeum szakmai segítségével egy a Fő utcán, önkormányzati tulajdonban lévő régi épületben. A helyreállítást, felújítást helyi vállalkozók végzik, a berendezést pedig a Német Kulturális Egyesület gyűjtötte össze. Jövő nyárra tervezzük átadni Környe új színfoltját, amely tágas udvarával, szalonnasütővel várja vendégeinket, testvértelepülésünk, Steffenberg – ahol 2006 júniusában írták alá az együttműködést – küldöttségeit.
Községünk –láthatóan- híven és szeretettel őrzi, ápolja történelmi és napjaink értékeit, hogy a múltra építve, a jelent szépítve a jövő számára is elérhetőek legyenek.
Környe, 2010, szeptember 13.