Feledni soha nem fogunk…

Ha július második hétvégéje, akkor Nemzetiségi és Sörfesztivál Környén. 26 esztendeje tették le a községben a rendezvény alapjait, s egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Bár a szombati megnyitó előtt érkező viharos szél és eső okozott némi aggodalmat, a három nap alatt több ezren fordultak meg a faluban. A rendezvény részeként vasárnap emlékoszlopot avattak a Környéről 1947-ben és Felvidékről 1947-48-ban kitelepítettek, deportáltak emlékére.

A pénteki fellépők minden évben a fiatalabb generációt csábítják a nagyszínpad elé, akik az első napot végigmulatták, azokat nagy valószínűséggel szó szerint ébreszthette szombat reggel a Bodischtaler Musikanten, amely idén is muzsikával hirdette a faluban, hogy elérkezett a Nemzetiségi és Sörfesztivál hétvégéje. A tóparton már kora reggeltől gyülekeztek a horgászok, a sportpályán pedig az Auerhammer János Ifjúsági Labdarúgó Kupára érkezők, a Tardoskedd, Oroszlány, Kecskéd és természetesen a Környe csapatai. A reménységek közül a kupát idén az Oroszlány hódította el a körmérkőzések után. Második helyen végzett a Környe, harmadikon a Kecskéd, negyediken a Tardoskedd. A legjobb kapusnak járó elismerést a kecskédi Maronga Roland, a gólkirályi címet pedig az oroszlányi Hideg Zsolt szerezte meg. A labdarúgás egyébként az idei évben kiemelt szerephez jutott, hiszen szombat délután az SC Drolshagen – Környe (6-2) női ifjúsági mérkőzéssel avatták fel az új műfüves pályát, amelyhez az önkormányzat 22,5 millió forintos önrészt biztosított.

Délelőtt a tó partján többen panaszkodtak a csapadék hiányára, az áhított eső meg is érkezett pár óra elteltével, nem sokkal az ünnepélyes megnyitó előtt. A viharos szél és zúduló eső alaposan megtizedelte a kézműves utca kiállítóit, termékeit, így a vihar elmúltával a gyors kárenyhítés után kicsit foghíjasnak mutatkozott a kézművesek sora, vasárnap azonban már szikrázó napsütésben kínálhatták a portékákat, s adhattak ízelítőt a mesterségekből, hiszen idén sem hiányozhattak a Tardoskeddi  Élő Hagyományok Polgári Társulás tagjai, akik amint lehetővé tette az időjárás, üvegfúvással, fafaragással, kosárfonással kápráztatták el az érdeklődőket, a szintén határon túli Angie pedig visszatérő vendégként tartott görbe tükröt, s gyártotta szinte futószalagszerűen Walt Disney-stílusú karikatúráit.

A szívünket, lelkünket beletettük, nagyon sok segítséget kaptunk a civilektől, a szomszédainktól. Ez a rendezvény jól mutatja, ha összefognak a települések, ha összetartás van közöttük, akkor sokkal sikeresebbek lehetnek, sokkal emberibb lehet ez a vidék – fogalmazott Beke László az ünnepélyes megnyitón, melyet a környék- és megyebeli polgármesterek, képviselők mellett Steindl Balázs, a megyei közgyűlés alelnöke is megtisztelt jelenlétével. A kistelepülések közötti összetartozás óriási érték. Mi, falusi polgármesterek nagyon sokat dolgozunk azért, hogy ez a jövően is így legyen, hogy a vidék, a vidéki falvak a jövőben is Magyarország legnagyobb kincsét jelenthessék. És ez a fesztivál kiváló alkalmat teremt arra, hogy ebből a kincsből mindenki szemezgethessen – hangzott el a köszöntőben, majd következett a koccintás, természetesen sörrel.

A polgármestert idézve „szemezgetésben” senki sem szűkölködhetett a hétvégén Környén, hiszen a különböző helyszíneken a búcsúi hangulatot idéző forgatag mellett a gyerekeket, felnőtteket megannyi díjtalan lehetőség várta. A programban szerepelt kenuzás a tavon, Csiri-Biri Játéktár, arcfestés, csillámtetkó,  villám labdarúgó torna, Zen Bu Kan Kempo bemutató, Dotto vonatozás a faluban, mászófal és rekesztorony építés, kalandpark, vízi dodgem, Európa Sátor, rendőrkutyás bemutató, a Tatabányai Katasztrófavédelmi Kirendeltség, a Magyar Rendezvénymentő és a Környei Polgárőr és Önkéntes Tűzoltó Egyesület közös együttműködési bemutató gyakorlata, majd habparti, s egyáltalán nem utolsó sorban a komáromi FBI Street Generation kerékpárosok lélegzetelállító bemutatója. A fiatalok öt éve álltak össze, s az idei VOLT Fesztivál után Környén is vastaps kísérte az egyfajta utcai színház jelleggel bíró előadásukat, amit az utcai sportok, mint a parkour, TRIÁL, és BMX nyelvén tolmácsoltak.

A nagyszínpadon péntektől vasárnapig majdnem 30 fellépő, produkció váltotta egymást, a hagyományőrző, illetve helyi, környékbeli művészeti csoportok, együttesek közül színre lépett – többek között – a Trapper Band, a Story zenekar, Balaskó Csaba és barátai, a Volumen, Bodischtaler Musikanten, a Környei Német Nemzetiségi Dalkör, a Tardoskeddi Rozmaring Dalkör, a Szivárvány táncegyüttes, a Schwowischi Buam, a Környei Népdalkör, a He-Mo Musical Stúdió, és dívákként, igazi revüben mutatkoztak be az oroszlányi Silhouette táncegyüttes gyönyörű hölgyei. Sztárvendégekben sem szenvedett hiányt a fesztivál, hiszen olyan együttesek, előadók érkeztek Környére, mint a Bon-Bon, Be-Be, Varga Feri és Balássy Betty, TNT, Szandi, Peter Srámek, Zoltán Erika, Supernem és Vegas Show Band.

A Nemzetiségi és Sörfesztivál része a hagyományos nemzetiségi szentmise, melyet vasárnap délelőtt Mórocz Tamás helyettes esperes, Bodajki plébános atya mutatott be, s ajánlott fel a történelem viharai során kitelepített német ajkú elhunyt és élő magyarokért, s mindazokért, akiket a sors messzire sodort szülőföldjétől.

A szentmisét koszorúzás és megemlékezés követte a templom melletti Kitelepítési Emlékoszlopoknál, ahol mostantól egy új emlékmű is tiszteleg a Környéről 1947-ben és Felvidékről 1947-48-ban kitelepítettek, deportáltak előtt.

Évről évre egyre többen gyülekezünk itt, e két oszlop mellett, melyek csonkasága mutatja azt a törést, amit településünknek, az itt élőknek el kellett szenvedniük 70 esztendővel ezelőtt. De sajnos évről évre egyre kevesebben lehetnek itt velünk azok, akik átélték a háborút követő, községünk történelmét és a családok sorsát legmélyebben, legfájdalmasabban érintő kitelepítést, hiszen aki 1947-ben 20 éves fiatalember volt, ma 90 esztendős, s legtöbben közülük sajnos már eltávoztak az élők sorából – hangzott el Beke László polgármestertől.

„A hűség csupán annyi, hogy néha szíved titkon megremeg, ha szülőfölded nyelvén szólva fordul feléd egy kisgyerek.” – olvasható azon az emlékoszlopon, melyet vasárnap lepleztek le a templom melletti parkban. Az oszlopot a kitelepítés 70. évfordulója alkalmából készítette el Buják Vince tardoskeddi fafaragó, a Magyar Kultúra Lovagja, aki maga is elszenvedője volt a kitelepítésnek. 1947. február 17-én a hőmérő higanyszála -25 fokot mutatott. Szüleimet és másfél éves bátyámat betoloncolták a tardoskeddi vasútállomáson egy marhaszállító vagonba. Ott adtam először életjelet magamról, tiltakozva toporzékoltam édesanyám pocakjában, szerettem volna túlélni édesanyámmal azt a szörnyűséget, amit több ezer felvidéki magyar család és az anyaországban több ezer német család kényszerült túlélni – idézte fel a szörnyű eseményeket, s gondolatait így zárta: szüleink jó keresztényt neveltek belőlünk, megtanították, hogyan kell megbocsájtani az ellenünk vétkezőknek. Mi megtanultunk megbocsájtani, de feledni soha nem fogunk…

Az emlékművet Nagy Péter tiszteletes áldotta és Mórocz Tamás helyettes esperes szentelte meg, majd a jelenlévők – köztük dr. Kancz Csaba kormánymegbízott – a kegyelet virágainak elhelyezésével tisztelegtek a 70 évvel ezelőtti tragikus események elszenvedői előtt.