Megszámlálhatatlan verset, prózát, dalt, népi éneket ihletett az anyaság, az anyai, gyermeki szeretet, hiszen ezek az érzések azok, melyek megléte adja az élet igazi gazdagságát. Az élet körforgása pedig a szeretetteljes, keserédes érzés állandóságát, hiszen ahogy telnek az évek, úgy válhat a lánykából édesanya, majd nagymama, s egyszer az a május eleji vasárnap is elérkezik, amikor a virágot sírhalomra ültetjük…  

Ha száz szívem volna: mind érted dobogna. Szelíd arcod mind a százban napfényként ragyogna. Áldjon meg az Isten jártadban, keltedben. Hová nézel, a virág ott nyíljék legszebben. Nincs több, csak egy szívem, csak egyetlen egy van: ám, de százzal sem tudnálak szeretni már jobban. A te neved zengi minden dobogása… szálljon reád édesanyám az Isten áldása! – Édesanyákhoz, nagymamákhoz szóltak a versek, énekek május 5-én a környebányai Közösségi Házban.

Az anyukákat, nagymamákat köszöntő Dodonka Ferencné egy személyes élmény felidézésével kezdte gondolatait, s maga is nagymama lévén azt kívánta, mindegy, hogy hány éves a gyermek, mindegy, hány éves az édesanya, soha ne feledjék: az anyai ölelés örökké gyógyító varázserejű. Azt is kívánta, hogy egyedüllétben csak akkor legyen részük, ha ők maguk is arra vágynak, s hogy a kisgyermekek számára elhangzó anyai mondataikat nagymamaként gyakran hallják vissza szeretetteiktől: gyere, ülj ide mellém és mesélj. Van Rád időm!

A kis közösség lelkes maroknyi kultúrcsoportja, ezúttal Badó Szilvia, Beck Enikő, Bolemányi Magdolna, Bozó Kucskár Anikó és Fehér Fanni ismét igazolta, milyen megható tud lenni a szívvel, lélekkel összeállított, előadott ünnepi műsor, amely könnyeket csalt a szemekbe: szeretetből és a szeretett édesanya fájó hiánya miatt.