„Hitemet a sarjadó fű vallja…”

kornyebanya_21A szabadságharc áldozatai között Puskás Sándorra is emlékeztek október 23-án Környebányán és Környén, az ünnepségre Puskás Katalin, az 1956-ban elhunyt fiatalember húga is ellátogatott. A 22 esztendős környebányai Puskás Sándor ötödéves orvostanhallgató volt, s feltehető, hogy sebesültmentés közben érte halálos lövés este fél 9 és fél 10 között.

A körülmények ma sem tisztázottak. Lukonits Ottóné, Katalin emlékeiben azonban még ma is puskaskatalin_03kristálytisztán és kitörölhetetlenül élnek a percek, amikor 24-én reggel hiába hívta bátyját telefonon, a lélek tagadását a halálhír hallatán, majd testvére azonosításakor. Ő hazaindult Környebányára, de közben szüleit is értesítették a Klinikáról, akik viszont Budapestre indultak. Egy hétig nem hallottak egymásról. Ő szüleiről nem tudta, hogy élnek-e még, és édesanyja és édesapja is kétségek között hánykódott: vajon mindkét gyermeküket elveszítették?…

Puskás Sándor emlékére a forradalom fél évszázados évfordulóján tardosi vöröskő tömbből emlékművet állítottak, melyen márványtábla tiszteleg mártírhalála előtt. Egy évtizede ezen a helyen rója le az emlékező közösség a hősök előtti tiszteletét.

Hazánk hányatott XX. századi kornyebanya_04történelmének köszönhetően évtizedekig ő is azok közé a névtelen hősök közé tartozott, akik nem kapták meg az őket megillető elismerést, tiszteletet, sőt sokszor megbélyegezték őket – hangzott el Beke László polgármester beszédében, majd a környebányai fiatalok, felnőttek ünnepi műsorát követően az emlékműnél Lukonits Ottóné, Beke László, Svétecz László képviselő és a jelenlévők helyezték el a kegyelet virágait.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napja alkalmából rendezett ünnepség a környei református templomban folytatódott, ahol Vas Lajos atya és Nagy Péter református tiszteletes tartott ökumenikus istentiszteletet.

A megemlékezés újabb helyszínén, a Művelődési Házban Beke László idézte fel az eseményeket: 1956 októberében a szabadság lángja először a műegyetemista fiatalok szívében gyulladt meg, kornye1023_03majd Budapest, később pedig az egész ország csatlakozott hozzájuk. Magyarország a második világháború után az újra felosztott világban elsőként nyilvánította ki, hogy ez a létrehozott rendszer, a diktatúra bármilyen formája elfogadhatatlan, életképtelen. A forradalom elemi erővel söpört végig az országon és néhány nap után úgy gondolták Magyarország polgárai, hogy győztek, sikerült megteremteniük egy sokkal igazságosabb politikai rendszer alapjait. De tévedtek, hiszen hamis ígéreteket kaptak, a vezetőiket csapdába csalták, és amíg a győztes forradalom miatti nyugalom jellemezte az országot, a háttérben már a megtorlást és a szovjet ellencsapást készítették elő. A polgármester emlékező beszédének végén hangsúlyozta: gondoskodnunk kell arról, hogy a jelen és jövő nemzedékei méltóképp emlékezhessenek a forradalomról és a szabadságharcról, hogy szívükben tovább vigyék a szabadság lángját, és az úgy világítson, hogy a zsarnokság árnyéka örökre elkerülje hazánkat.

kornye1023_20Mintha csak a zárógondolatra „feleltek volna” ünnepi műsorukkal környei gyerekek, fiatalok, akik Eisenbart Győzőné dramaturgiájában és felkészítésében a „Hitemet a sarjadó fű vallja” című előadással igazolták: szívükben világítva őrzik a hősök tiszteletét, a szabadság lángját. A darabban egy nagypapa sárguló naplóját lapozták fel: benne elsőként az 1956. október 6-ai bejegyzést, folytatva a forradalmi eseményekkel, Nagy Imre kormányalakításával, a disszidáló barátok elbúcsúztatásával, a romeltakarítással, kornye1023_29s a november 25-én kelt sorokkal: zászlómmal, naplómmal, néhány könyvvel és egy váltás ruhával menekülök. Az országot megszállták, a haza első embere áruló. Életre szóló történelmi leckével itt ülök egy árokparton, várva a következményeket…

kornye1023_39A megemlékezés zárásaként az egybegyűltek a Kegyeleti Parkba vonultak, ahol elsőként Lukonits Ottóné, Beke László polgármester és Pákozdi Ferenc alpolgármester, Tardoskedd képviseletében Tóth Marian polgármester és Csanda József önkormányzati képviselő helyezte el az örök emlékezés virágait, majd a német nemzetiségi önkormányzat, a pártok, a Történelmi Vitézi Rend, civil szervezetek, az általános iskola diákönkormányzatának képviselői és a megjelentek hajtottak fejet, s lobbantották lángra a kegyelet mécseseit.