Hogy megszépüljön tőlünk a világ

Adni, sokkal jobb, mint kapni. Adni, csak ez a szép. Érzést, szeretetet adni, s hinni, hogy egy lépés csak az ég. Adni, annak aki bántott, s kérni ne bántson tovább. Adni, megváltást és álmot, hogy megszépüljön tőlünk a világ… – Kovács Erzsi híres dalát hallgatva talán csak a tekintetek csillogása múlta felül a Nő Klub karácsonyi ünnepségén pénteken a gyertyák lángját és a csillagszórók apró szikrácskáit.

Eljött az a perc, amire egy esztendeje készültek. Tavaly ilyenkor határozták el, hogy nem csupán kellemesen, vidáman szeretnék rendszeres találkozásaik során múlatni az időt, hanem segíteni, adni is. Akkor Németh Lajosné még picit bizonytalan volt, megfordult a fejében a gondolat, hogy vajon sikerül-e a tervük? Sikerül-e egy év alatt annyi pénzt összegyűjteniük, hogy segíthessenek környei hátrányos helyzetűeken? De minden bizonnyal a hölgyek is hasonlóan vívódhattak a mögöttük álló esztendőben, hiszen nem tudhatták, hogy kézműves remekeik kelendőnek bizonyulnak-e? Ennek ellenére kitartóan haladtak a cél felé, s ahogy múltak a hetek, hónapok, úgy készültek sorra az egyre szebb ajándékok: üvegtálak, koszorúk, mécses tartók, díszdobozok, képeslapok, különböző díszek, ők pedig bizakodtak, hogy nem a fiókjaikban fognak árválkodni, hanem valakik örömére valahol otthonra lelnek.

Mára pedig talán meg sem lehetne számlálni, hány környei karácsonyát szépítik majd a Nő Klub alkotásai, s már önmagában ez az érzés is jóleső, a karácsonyi ünnepségük könnyeit, a gyerekek várakozó izgalmát és hitetlenkedő örömét azonban semmi sem múlhatja felül.

A „díszvendégek” kissé megilletődötten hallgatták, amikor Szarka Katalin harmonika kíséretében felcsendült a „Fel nagy örömre” egyházi ének, s a gyerekek rezzenésnyi megszeppenéssel csodálták a szeretet ünnepéhez méltó díszbe öltöztetett termet, asztalokat.

A Nő Klub hosszas tanakodás és szakemberekkel történő egyeztetés után úgy határozott, hogy az összegyűjtött forintokból Walter Leander és Schlégl Mihály egyhavi étkezéséről gondoskodik az Idősek Otthonában. Leander sajnos jelenleg kórházi ápolásra szorul, így ő nem lehetett jelen az ünnepségen. Misi a bejelentés hallatán könnyekben tört ki…

Ekkor már a Bolemányi és Kucsera család négy aprósága is sejthette, hogy az asztalokon sorakozó díszes dobozok számukra is rejtenek meglepetést. Mégpedig nem is akármilyeneket. A hölgyek komoly kutatómunkával derítették ki, hogy mire vágynak, így Zsolt például a transformers mellett egy puskát is magához szoríthatott, Fatima pedig – ha az időjárás engedi – végre az áhított görkorcsolyával nyargalhat. Merthogy egy papírdarabra Katica néni kérdésére ezt jegyezte fel: görkorcsolya, 3 kereke legyen, fék legyen rajta, mindegy milyen színű. S arra az esetre, ha az ajándékozó néni nem lenne ilyen gazdag, így válaszolt: gördeszka, vagy filctoll…

Nos, nemcsak Fatima, hanem a Nő Klub álma is valóra vált. Azzal a boldog tudattal köszönthetik a szeretet ünnepét, hogy ők nem csak dúdolják Kovács Erzsi sorait, de aszerint is élnek: Adni, szívből igazán. Együtt osztozni a kincsen. Nincs a Földön ennél szebb talán…