Hohohohohóóóóóóóóó!!!

Van, aki szereti, van, aki gyűlöli a telet. Az örömök: a táj szépsége ilyenkor vitathatatlan, a hófedte fák festővászonért, fényképezőgépért, kirándulásért kiáltanak… A gyerekek hihetetlen boldogsággal csúszkálnak, élvezik a szánkózást, a havat… De az is vitathatatlan, hogy bosszankodunk is eleget. S legfőképpen az örömforrás, a hó miatt. Tetszik, nem tetszik, elő kell keríteni a hólapátot, a seprűt. Úgy tűnik, sokaknak nem tetszik… Jól tudom, hogy a hó kotrásáról gondoskodók sem varázslók. Ezért sem hagyta el a szám egyszer sem morgás, ha olyan úton jártam, ahol a téli gumik ellenére is megkínlódott az autóm. Akkor sem berzenkedtem, amikor hazaérve nem találtam a kapubejárót. Egyszerűen „bekéredzkedtem” a szomszédéba, amíg megtisztítottuk.

De nem mindenki vélekedik így. Az eltelt pár nap alatt mást sem hallottam, mint hogy „itt sincs letakarítva, ott sem járt még hókotró, miért havas még mindig…”

Voltak pillanatok, amikor hajszál választott el az őszinteségi rohamtól, s a kérdés feltételétől: tetszik tudni, hogy tél van? És azt tetszik tudni, hogy télen szokott esni a hó? És hogy olykor sok-sok hó esik?

Végül senkivel sem szálltam vitába, de amit pár napja hallottam, az már kiverte a biztosítékot és iderángatott a klaviatúrához. Nem egy, nem kettő, s nem is három környei zokon vette, hogy a hókotró a kapubejáróhoz tolta a havat. Már ez a felvetés is kiváltotta torkom viszketését és „krehácsolásra” késztetett, az egyik kedves háborgó azonban ki is találta a tutit: ha a hókotró nem jobbra, hanem balra hányná a havat, tiszták maradnának a beállók. No, hajrá! Igaza van kedves géniusz! Át tetszett gondolni, hogy ebben az esetben hol landolna a hótömeg, miután az önkormányzat kotrója keskenyebb típusú traktor, s „oda-vissza” kotor? No hol? Hát az út közepén! A kapubejárók viszont valóban tiszták maradnának! Gratulálok!

De tételezzük fel, hogy egy nagyobb géppel az utcát teljes szélességében lehetne kotorni. No, hát akkor lenne még haddelhadd, hogy vajha az utcán belül a jobb, vagy a bal oldal kapja a havat a bejáró elé?

 

Kedves Környeiek!

Azt gondolom, hogy a tél örömei mellett végre el kellene fogadnunk a „csúnyábbik” arcát is, s legfőképpen megköszönni azok munkáját, akik – miközben többségünk még a hajnali álmát alussza – azon szorgoskodnak, hogy ne álljon meg az élet községünkben és külterületein. S ugyanezt teszik akkor is, amikor mi már rég édesdeden alszunk…

KÖSZÖNÖM! VALAMENNYI KÖRNYEI NEVÉBEN, VALAMENNYIÜKNEK!

Salamon Gyöngyi