Horgászverseny és grillparti a tó partján

Idén a szeszélyes időjárás ellenére sem panaszkodhatott a nevezők létszámára Török Mihály, a Környei Horgász Egyesület elnöke, hiszen szombat reggel, a Nemzetiségi és Sörfesztiválhoz hagyományosan kapcsolódó horgászverseny kezdetén 64-en telepedtek ki a tó partjára, hogy lemérjék horgász szerencséjüket.

Volt, aki biztosra ment, s egy műanyag halacskával érkezett, s jól is tette, hiszen a verseny végén is csupán csak az árválkodott a szákjában, pedig összességében majdnem félszáz kilónyi halat fogtak ki a horgászok.

A legszerencsésebbnek Goldschmidt János bizonyult, akinek egy 7 kiló 10 dekás ponty is a horgára akadt, így 9 kiló 25 dekás összeredményével nemcsak a legjobbnak járó vándorserleget, de a legnagyobb halat kifogó díját is elnyerte.

A második helyen Wiszt Ferenc végzett 3 kg 45 dekával, 15 dekányival maradt le tőle Pintér János, negyedik lett Horváth Béla, s ötödik Fehér János. A már szakadó esőben zajló eredményhirdetésen különdíjban részesült ifj. és id. Kiss Mihály, valamint Áncsák László. Valamennyi díjazott a tatabányai FISCH Kft. ajándékát vehette át Pataki Csaba tulajdonos-ügyvezetőtől, aki már hosszú évek óta elkötelezett támogatója a környei horgászversenynek.

Az égiek hangulata egyébként igen változónak bizonyult, de szerencsére nem sikerült elkergetniük a vendégeket, akik türelmesen várták, hogy csillapodjon a zuhogó eső, hiszen több mint félezer adagnyi étel, különböző vadpörköltek, babgulyás s halászlé rotyogott a hatalmas kondérokban, azon türelmetlenkedve, hogy mikor kerülnek a tányérokba.

„Desszertnek”, ha az eredetileg tervezetthez képest kissé késve is, de végül Rákóczi Feri és Búza Sándor is megérkezett, akik kicsit zokon vették, hogy nem házi pácban érlelt grillhúsokat kell elkészíteniük a beharangozott grillpartin, ám hamar kiengesztelődtek, amikor előkerült egy egészen más típusú, de valóban házi…

A két „sztárséf” – eleinte esőkabátban, majd a napsütés miatt azt levetkőzve – gyakorlottan szorgoskodott a grillsütő mellett, s bár néha felcsaptak a lángok, a vendégek végül egyre bátrabban nyújtották tányérjaikat, s kértek kóstolót az illatok alapján finomnak ítélt falatokból.

Amint kibújt a felhők mögül a Nap, a tó eleje is benépesült. Ott egészen másfajta bátorságról tettek tanúbizonyságot a gyerekek és felnőttek: mentőmellényt öltöttek, evezőt ragadtak, s a kenukba ülve Környe olyan panorámaképe tárult eléjük, amilyen csak a tóról látható. Persze, ha az emberfiának az evezés, s a víz felszínén maradás igyekezete mellett van ideje nézelődni…