Slider

Üdvözöljük Környén!

2851 – Környe, Alkotmány u. 2. | telefon: 34/573-100 | kapcsolat: info@kornye.hu

Adam Grosinger állíttatta 1869-ben azt a majdnem három méter magas keresztet a Tatai út mentén, amely a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe sikeres pályázatának köszönhetően Magyarország Kormányának 650 ezer forintos támogatásával újult meg a közelmúltban. A felújított sváb kereszt átadására az 1947-es kitelepítés 74. évfordulójára szervezett megemlékezések kezdeteként augusztus 28-án került sor, az eseményt Kancz Csaba kormánymegbízott, valamint Steindl Balázs, a megyei közgyűlés alelnöke is megtisztelte jelenlétével.

A nagymamám testvérei az oroszok elől menekültek 1944 végén, majd nagyapám nagyobbik öccsét először Ausztriába telepítették ki, a végállomás az Egyesült Államok lett – családi érintettségéről is szólt beszédében Kancz Csaba, aki úgy vélte, a történelmet ferdítik el utólag azok, akik megkérdőjelezik a fájó emlékezés indokoltságát arra hivatkozva, hogy a kitelepítettek gazdaságilag előnyösebb helyzetbe kerültek. Amikor el kellett hagyniuk a szülőföldjüket, akkor egy szál batyuval indultak útnak, családok szakadtak szét, testvérek, házastársak, szülő, gyermek… és bizony sok-sok évnek el kellett telnie, mire ezek a sebek valamelyest betapasztódtak, de enyhülni a fájdalom csak nagyon hosszú idő után tud… – folytatta a gondolatot, és azt kívánta, hogy a sváb hagyományaira büszke Környén mindig legyenek fiatalok, akik tovább viszik a német nyelvet, a kultúrát, a táncot, a dalokat, a mondókákat, a népszokásokat.

A közkeletű mondás szerint „semmi sincs kőbe vésve”. Azonban a helyi nemzetiségnek és a kormány támogatásának köszönhetően kijelenthetjük: a svábok emléke kőbe van vésve. Mert a kő maradandóbb az embernél, és ennek következtében tökéletesen alkalmas arra, hogy segítségével felhívjuk utódaink figyelmét egy emlékekre, amiket egyszerűen nem szabad elfelejtenünk. A svábok igen erős katolikusok, hívők voltak mindig. Helyi idősek elmondása szerint ez a kereszt tájékozódásul szolgált az erre elhaladó lovas kocsiknak, és minden férfi megemelte a kalapját mikor elhaladt előtte – hangzott el Tirhold Kármentől, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe elnökétől, aki Széchenyi Istvánt idézve zárta beszédét: Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn – ezt a rendkívül bölcs és sokat mondó gondolatot a környeiek megfogadták, és be is tartották. Mi más is bizonyíthatná ezt jobban, mint ez a kereszt? A múltnak állít emléket, és hozzájárul ahhoz, hogy a jelenben élő generációk irányt mutassanak vele a jövő nemzedékeinek.

Az elnök beszédéhez kapcsolódva Visnyei László plébános így fogalmazott: a kereszt mindig irányt mutat a számunkra, egy olyan irányt, amire mindig fel tudunk tekinteni, legyen akár a falu közepén, a szélén, legyen akár a temetőben. Mutat egy irányt a számunkra… amikor elhaladunk e kereszt mellett, mindig jusson eszünkbe Krisztusnak az áldozata, mindig merjünk egy fejhatást feléje tenni, vagy magunkban elmondani egy fohászt szeretteinkért, a közösségünkért.

Mindenható Atyánk, szentséges Urunk, örök Istenünk, kérünk, áldd meg ezt a keresztet, hogy az emberek üdvössége és menedéke legyen, erősödjék általa. Gyarapodjanak a jó cselekedetek, nyerjenek megváltást és üdvösséget a lelkek, legyen vigaszunk, oltalmunk és menedékünk ellenségeink gonosz támadásai ellen Krisztus, a mi Urunk által! – szólt az áldás a plébánostól, majd a jelenlévők helyezték el az örök emlékezés mécseseit a több mint 150 éves keresztnél.

 

Megosztás