Játszani is engedd…

Nem biztos, hogy az általános iskola 2.a osztályos gyerkőcei valamennyien kitűnő bizonyítványt vehetnek át az évzáró ünnepségen, az viszont vitathatatlan, hogy a kicsik irigylésre méltó helyzetben vannak, hiszen nem mindennapos előadássorozatot tudhatnak maguk mögött. Pedig „csak” játszottak, s – talán évekre – megőrizték a náluk is kisebb nézősereg kacagásának, ámulásának, vastapsának élményét…

A gyerekek és pedagógusaik, Odlerné Takács Zsuzsanna és Láng Éva lelkesedése tavaly kapott lendületet, amikor az akkor még elsős tanulók hatalmas sikert arattak meseelőadásukkal a Kisfaludy-gálán. Az osztály és a felkészítők már akkor tudták: lesz folytatás!

Idén azonban elmaradt a gála, ezért úgy döntöttek, hogy szüleiket örvendeztetik meg Anyák Napja alkalmából a „Brekkenő, a pótpapa” című mesével. A gyerekek rengeteget készültek, s a lelkesedésük egyszer sem hagyott alább. Ahogy gyarapodott a próbák száma, úgy vált egyre élvezetesebbé számukra a játék, s az osztály végül az első előadásuk során az iskola zsúfolásig megtelt ebédlőjében ismét átérezhette, milyen, amikor csak nekik szól a taps. Egytől-egyig, valamennyiüknek, hiszen a mesében minden gyerkőc szerephez jutott.

Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy talán másokat is érdemes lenne megajándékozni a vidám, mégis olykor elgondolkodtató mesével. Először a Vackor Óvodát látták két előadásra is vendégül, majd egy apuka, Szántó Attila felvetésére „megcélozták” Tatabányán a Turul és a Dózsakerti Óvodát.

Odlerné Takács Zsuzsanna és Láng Éva még ma is csillogó tekintettel idézi fel az előadások és a vendégszereplések élményeit: az összefogást, a szülők által nyújtott rengeteg segítséget, az önkormányzatét, a sikerről nem is szólva.

Tatabányán a két óvodában összesen 230 apróság számára adtuk elő a darabot. Eleinte a nagy létszám miatt picit megszeppentünk, de a gyerekek végül benne éltek a mesében: hol kacagtak a tréfás mesefordulatok után, hol pedig visszafogott csendben, izgulva követték az eseményeket. Az osztály pedig már olyannyira részévé vált a produkciónak, hogy míg a kezdetekkor mi mutattuk számukra, milyen legyen egy-egy mozdulat, vagy arckifejezés, addig a két utolsó előadás során már saját, új ötleteikkel színesítették a mesét, s hihetetlenül élvezték a játékot – idézi fel a két pedagógus. Ők – joggal – arra is rendkívül büszkék, hogy a „Mi volt a jó benne?” kérdésükre a gyerekek így feleltek: látni a piciket, hogy elvarázsoltuk őket…