Ökumenikus istentisztelettel kezdődött a környei önkormányzat ünnepi megemlékezése vasárnap este. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére rendezett program a Művelődési Házban folytatódott, majd a Kegyeleti Parkban koszorúzással zárult.

Bedy Sándor plébános és Nagy Péter református tiszteletes tartott ökumenikus istentiszteletet vasárnap este a környei önkormányzat 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepségének kezdetén a Római Katolikus Templomban.

1848. március 15-e Isten csodálatos kegyelmének a napja a magyar nép életében. Hosszú évekig hordozta a magyar nép a Habsburg-igát és ez nap ékes bizonyítéka annak, hogy Isten nem hagyott el minket, hanem erőt és bátorságot adott a márciusi ifjaknak, hogy a szabadságért és a társadalmi haladásért harcoljanak – hangzott el Nagy Pétertől, majd feltett kérdésére, hogy „mi ma élők, hogyan vihetjük tovább a magyar nemzet forradalmának és szabadságharcának az eszméit?” így fogalmazta meg a választ: úgy hogy erkölcsileg és szellemileg megújulunk, fiatalok és idősebbek egyaránt, hogy legyen jövője nemzetünknek, s ne álljunk be az önpusztító nemzetek sorába. Ez azonban csak úgy valósulhat meg, ha valóban Krisztus követőiként szeretetben és békességben élünk.

A megemlékezés a Művelődési Házban folytatódott, ahol Beke László polgármester a forradalom és szabadságharc történetéből 1849 tavaszának eseménysorát ragadta ki, mert – idézte Móricz Zsigmondot – „az emlékezet olyan, mint amikor egy kukoricaszárat húzunk ki a földből. A szárral együtt jön a gyökér is, és a gyökerek között egy jókora darab föld”.
Történelmi emlékezetünk is így hívja elő a jót és a rosszat, a dicsőséget és a bukást egyszerre, így keverednek az emlékeink az örömmel és a gyásszal. Mintha nem is lennének ragyogó pillanataink, fényes diadalaink, mert nyomukban rögtön ott a vereség, a fegyverletétel, a megszállás és megtorlás. Ezért kell hát kiemelni 1848/49 történetéből 1849 tavaszát, mert ezekben a hetekben, hónapokban valóban győzött a szabadságharc, és mi, magyarok elértük azt, amit Európa nemzeteinek nem sikerült: a szabadságot, függetlenséget – szóltak az ünnepi gondolatok, melyek közül a polgármester kiemelte: a szabadság ma sem eladó. A „jottányit se a ’48-ból” gondolata ma is ugyanazt jelenti: nem engedünk a kivívott szabadságból, mindazokból az értékekből, melyet a magyar szabadságért áldozatot hozó hősök hagyományoztak ránk, akik szorgos építőmunkásként dolgoztak azon, hogy Magyarország, független és igazságos, az emberi jogokat tisztelő ország legyen.

Az általános iskolások a forradalom és szabadságharc, a hősök előtt tisztelgő ünnepi műsorát követően az emlékező közösség a Kegyeleti Parkban található Kopjafánál rótta le tiszteletét, s gyújtotta lángra az örök tisztelet és emlékezés mécseseit. Az önkormányzat nevében Beke László polgármester, s Orlovits Tímea jegyző, a szlovákiai testvértelepülés, Tardoskedd képviseletében Veres Judit hivatalvezető, Mészáros Imre képviselő és Szvetkó Judit helyezte el a kegyelet virágait, mellettük a német nemzetiségi önkormányzat, pártok, civil szervezetek, s az általános iskola diákönkormányzatának képviselői hajtottak fejet.