Két Mikulás a színpadon

Kalamajka Mikulásnál – ezzel a mesejátékkal ajándékozták meg az óvodásokat kedden, és az alsó tagozatos kisdiákokat szerdán a Művelődési Házban az általános iskola színjátszó szakkörös diákjai, a kis vendégek pedig kacagással, mosollyal, tapssal, hangos válaszokkal hálálták meg az előadást.

Ti is csodálkoztatok már azon, hogyhogy nem keveri össze a Mikulás a sok egyforma csomagot? – tette fel a kérdést a mesélő, és a színházterem megtelt csengő gyerekhangokkal: ííííííííííígen!

Így a mesejátékból az is kiderült, hogy a Télapónak varázstolla van, ami a betegeskedő Mikulás, a rosszban sántikáló Krampusz, és a kedves, türelmes, megbízható Nyuszi, no meg az erdő szorgos állatkái mellett főszerephez jutott a kalamajkában.

Lyukas mogyoró és üres csokoládés papírok? Éretlen narancs? Keserű kanalas orvosság? – értetlenkedtek a lázas Télapónak segítő állatok a csomagok készítésekor, de hamar fény derült a Krampusz turpisságára… Végül, ahogy a mesékben leni szokott, minden jóra fordult, az erdei állatkák segítségével a kalamajkából rend kerekedett, valamennyi gyerkőchöz megérkezett az ajándék, és egyetlen csomag sem rejtett savanyú citromot…

Láng Éva és Odlerné Takács Zsuzsa, a színjátszó szakkör vezetői már jó ideje megteremtették a mesés Mikulásajándék hagyományát, s ilyenkor, december elején évről évre új történettel örvendeztetik meg az ovisokat, kisiskolásokat, akik szívből, lélekből érkező átéléssel ajándékozzák viszont a színre lépő gyerekeket, s felkészítőiket.

Az alsó tagozatos iskolások december 6-án két Télapóval is találkozhattak, hiszen alig zárult a darab, amikor a hívó énekre megérkezett egy másik Mikulás, aki érdekes, talán nem mindenki által ismert történetet mesélt el nekik: a Mikulás valamikor nagyon-nagyon régen, úgy 1 700 évvel ezelőtt Törökországban született, s amikor gazdaggá vált, önzetlenül megajándékozta a szegényeket. Tudjátok-e, mit jelent az, hogy önzetlen? – tette fel a kérdést, és máris érkezett egy kislánytól a jó válasz: az, hogy nem kér cserébe semmit…

Hát én is azért jöttem, hogy megajándékozzalak benneteket – folytatta az „igazi” Télapó, de azért természetesen „elfogadta”, meleg mosollyal hallgatta a gyerekek verseit, énekeit, köztük a 2.b igazán különleges produkcióját, hiszen ők Vida Szabolcs citeramuzsika kíséretében fakadtak dalra.