Kitelepítési megemlékezés

A kitelepítés hatvanötödik évfordulójára emlékeztünk szombaton községünkben, a program kezdeteként hagyományosan a római katolikus templomban Bedy Sándor plébános celebrált szentmisét. Környén 1997-ben, a kitelepítés 50. évfordulóján rendeztek első alkalommal megemlékező ünnepséget, a vasútállomás melletti emlékmű öt éve készült el, azóta ott hajtanak fejet a leszármazottak és a hazalátogató, volt honfitársak.

Ne vegyétek el az ember meghitt otthonát, ne kelljen elhagynia édes hazáját! A hazát mely jövővel biztatott, melyben mindnyájunk bölcsője ringatott! – Elisabeth Neuberger-Schneider, a kitelepítés borzalmait megörökítő versének idézete olvasható azon a Kitelepítési Emlékművön, amely öt évvel ezelőtt a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe és a helyhatóság együttműködésében készült el.

Azóta a hagyományos szentmisét követően a vasútállomás mellett, azon a helyszínen emlékezünk a szülőföldjüktől elűzöttekre, ahová annak idején megérkeztek értük a marhavagonok.

Az idei, a kitelepítés 65. évfordulójára rendezett megemlékezést Czunyiné dr. Bertalan Judit megyei kormánymegbízott, Takács Károly Oroszlány, Hartdégen József Vértessomló, László Kálmán Szákszend, valamint Marx Ernő, Tarján polgármestere és a Máriahalmi Német Nemzetiségi Dalkör is megtisztelte jelenlétével.

1947. augusztus 27-én Környén 101 családot kényszerítettek csekély ellátással zárt teherkocsikba, s szállítottak Németországba. Helyükre felvidékről, Csallóközből telepítettek át magyar ajkú családokat.

„A szállítás a marhavagonban, melybe 30 személyt bezsúfoltak, embertelen volt.. Gyerekek, felnőttek, idős és beteg emberek nyolc napig utaztunk, amíg megérkeztünk Németországba… A kínokkal teli utazás után az új hazában voltunk. Nyomor, fájdalom, sírás és diszkrimináció töltötte meg szívünket.” – Tirhold Kármen és Popovics Milán egy kitelepített visszaemlékezése alapján magyar és német nyelven idézte meg az eseményeket, majd Beke László polgármester folytatta a történelem eme sötét időszakának felelevenítését.

Azon a szerda reggelen, mikor felébredtek, felkeltek és megkezdték a szokásos napi teendőiket, még nem tudták, hogy a környei németek közül sokan aznap látják jó ideig utoljára szülőfalujukat. Csupán 2-3 órával a vonatok indulása előtt értesítették a lakosságot arról, hogy a vasútállomáson kell gyülekezniük és örökre itt kell hagyniuk szeretett otthonukat, falujukat… Itt álltak ők is, ezen a helyen, egy-egy zsákkal, ládával, egymás kezét szorongatva és várva a bizonytalan jövőt. Nem tudva azt, hogy a marhavagonokba zsúfolva vajon mi lesz az úti cél, vajon mi lesz a sorsuk? Csupán egy dologban lehettek biztosak: örökre itt kell hagyniuk Környét, örökre itt kell hagyniuk szülőföldjüket – fogalmazott emlékező beszédében, a jelenlévőkkel együtt néma főhajtással emlékezve meg mindazokról, akik számára a kitelepítés nem csupán történelmi visszatekintés, akik átélték az otthon, a szülőföld elvesztését, családok szétszakadását, életek keresztbetörését.

A Kitelepítési Emlékműnél Czunyiné dr. Bertalan Judit és Beke László, Takács Károly, a Német Nemzetiségi Önkormányzat nevében Menoniné Pillmann Teréz és Bogár Ferencné, a Környei Németek Baráti Köre képviseletében Tirhold Kármen és Wéber István, az egykor kitelepített családok nevében Környei József és Wiszt Ferenc, valamint a Német Nemzetiségi Dalkör képviseletében Stamler Dezsőné és Goór József helyezte el a kegyelet virágait.

A megemlékezés a Környei Német Nemzetiségi Dalkör előadásában a „Mitten in der Nacht” című, a régi hazába való visszavágyódásról, honvágyról szóló énekkel, majd Králl Orsolya és Cseh Bettina szavalatában Elisabeth Neuberger-Schneider versével zárult a vasútállomás mellett, majd a Közösségi és Tájházban a Máriahalmi és a Környei Német Nemzetiségi Dalkör adott ünnepi műsort, végül pedig a vértessomlói Heimattöne zenekar szórakoztatta az egybegyűlteket.