Az aulában, a folyosókon, a csoportszobákban és természetesen az ingecskéken, blúzokon is kokárdák, a lányokon párták, a fiúkon csákók jelezték pénteken a Környei Vackor Óvoda és Bölcsődében, hogy elérkezett az az ünnep, amelyről már oly sokat hallottak az óvónéniktől az eltelt napokban.
Mit ünnepelünk ma? – szólt a kérdés, s valamennyien kórusban válaszoltak: a forradalmat! A szabadságharcot!
És mit viselünk a szívünk felett? – kokárdát!
A pénteki ünnepségre hagyományosan a legnagyobbak készültek toborzós, táncos, verses előadással, amely ezekkel a sorokkal zárult: „Az én népem neve magyar, jelünk piros, fehér, zöld. Hogy én magyar gyermek vagyok, engem büszkeséggel tölt. Az én édes anyanyelvem édesanyám bízta rám. A nagyvilág legszebb nyelve. Bízzál bennem, kis hazám!”
A műsoruk után a többi csoport apróságai is verselve emlékeztek az 1848-as Forradalom és Szabadságharcra, majd a kis vackorosok csoportonként a Kegyeleti Parkba sétáltak, ahol a zászlócskák elhelyezése közben az óvodapedagógusok elmesélték a gyerekeknek, hogy bár a hősök nem ott nyugszanak, a Kopjafa azért készült, hogy minden évben ott emlékezzünk rájuk.
