Környebánya a Nyúlkenyér Fesztiválon

A „nyúlkenyér” sok évszázados bányászszimbólum. Egy falat az édesapa ennivalójából, amely megjárta a bánya mélységeit. A nyúlkenyér az élet jelképe, a megmaradásé, mindazé, amit kenyérben, munkában, harcban, szellemben egyik nemzedék a másiknak adhat… – sokan a június 3-ai Nyúlkenyér Fesztiválon hallottak minderről először. A program vendégtelepülése Környe volt, a környebányai bányászat tárgyi emlékeiből kiállítás is nyílt.

A Jó Szerencsét Emlékév rendezvénysorozat részeként rendezte meg szombaton a Kertvárosi Bányász Művelődési Otthon a Kertvárosi Nyúlkenyér Fesztivált, a házigazdák igazgatója, Pákai Ernő stílszerűen újságpapírba csomagolt kenyérdarabbal a kezében köszöntötte a vendégeket. Ő – mint elmondta – pontosan jól tudja, mit jelent, mit jelképez a fesztivál elnevezése, hiszen annak idején maga is gyakran falatozott az édesapjától kapott nyúlkenyérből.

A rendezvényen Környe településrésze, Környebánya is bemutatkozott, hiszen bányászati gyökerei évszázadosak. Svétecz László környei önkormányzati képviselő is abban a meggyőződésben él, mint oly sokan, hogy bár a szakma már csak múlt időben létezik, azért a kultúrája és hagyománya továbbvihető és életben tartható. Én személy szerint már több alkalommal láttam azt a megható bányászati tárlatot, melyet létrehoztak az ő vezetésével Környebányán, ezért is gondoltuk úgy, hogy a Jó Szerencsét Emlékév városrészi rendezvénye kiváló alkalmat teremt számukra a bányászati múltjuk bemutatására – ajánlotta Pákai Ernő a jelenlévők figyelmébe az időszaki kiállítást. Svétecz László képviselő a köszönetnyilvánítás mellett kiemelte, hogy Környét és Tatabányát szoros szálak fűzik össze, egyben reményét fejezte ki, hogy a bányászati emlékév elmúltával sem veszik el a hagyományőrzés és átörökítés. Ez utóbbi szép példájából adtak ízelítőt a környebányai Magyar Dalkör gyerek és felnőtt tagjai, akik verssel, prózával, bányászdalokkal színesítették a színpadi produkciók sorát.

A környebányai bányászati múlt tárgyi és írásos, képes emlékeiből rendezett kiállítás június 9-éig látható a Tatabánya-Kertvárosi Bányász Művelődési Otthonban. A tárgyak között megtalálható az a fémfedeles imakönyv is, amely Jávorszky János környebányai lakos tulajdona volt, a birtokbavételi bejegyzése 1907. február 17-ei. A napi imádságok olvasmányai általában vászon, vagy bőr, de leggyakrabban papírkötésűek voltak, a fémfedeles imakönyv ritkaságnak számított. A bányász mindig magánál tartotta, nem csak a napi imádságok miatt, hanem mert úgy vélte, mágikus ereje oltalmazza a tulajdonosát. A fémfedél az imakönyv lapjait megóvta az elhasználódástól és a különböző sérülésektől, így nyugodtan hordhatta magával a bányába, tovább erősítve mélyen vallásos hitét. A bibliát féltett kincsként őrzik a Környebányai gyűjteményben.