Környe története — jelene

Környe község Komárom-Esztergom megyében Tatabánya megyeszékhe­lytől dél­nyu­ga­tra öt kilo­méter távol­sá­gra fek­szik. Területe 45 km2, mely­hez Környe­bánya, Szent­györ­gy­puszta, Tagyos­puszta és Irtás­puszta is hoz­zá­tar­tozik. Jelen­leg a lakosság lét­száma 4 500 fő. Az itt elők­erült több ezer éves leletek alapján bizonyítható, hogy már a kő– és bronzko­r­ban is éltek községünk területén emberek.
A róma­iak uralma alatta kr. utáni IV.században fal­lal és tornyokkal megerősített város volt ezen a vidéken. Az Által-ér északi partján még ma is láthatók a római erőd­nek (cas­trum) maradványi.
A népván­dor­lást követően két­százötven évig avarok lak­tak a környéken. Az oki­ra­tok szerint községün­ket először 1238-ban említik „Kernye” néven. A község létét bizonyítják az 1326–27-es és 1383-as oklevelek is, melyek­ben „villa de Kernye” alak­a­ban szere­pel a település neve. A török hódítás előtt a falu Csák-birtok volt, és vámjá­val együtt Gesztes várához tartozott.
1743–1745-ben Ester­házy József gróf Salzburg­ból, Ulm­ból, Burg­er­land­ból és Moson megyéből néme­teket telepítetett a faluba. A falu ekkor készült pec­sétjén a „Köves Környe” eln­evezés szerepel.
1775-ben Fell­ner Jakab ter­vei alapján barokk tem­plo­mot építet­tek, mely tűzvész áldozata lett. Helyére 1867-ben Ybl Mik­lós ter­vei szerint ma is működő roman­tikus tem­plo­mot építettek.
A kiegyezés után Környe gyors fejlődés­nek indult. Itt alakult meg az első vidéki hitel­szövetkezet Koch Adolf plébános vezetéséve 1887-ben. Egy évvel később új iskola, plébá­nia majd óvoda épült. Posz­toczky Károly föld­bir­tokos Erdő­tagyoson csil­lagvizs­gálót és mete­o­roló­giai meg­fi­gyelőál­lomást alapított.
Környe­bányán 1911-benmegkezdődött a szén­ter­melés. Ebben az idősza­k­ban víz­i­mal­mot és korsz­erű henger­mal­mot is létesítet­tek a faluban.
1923-ban felépült az új községháza, amely a ami napig az ere­deti funkcióját, az önko­r­mányzati tevékenységet tölti be.
A nemzetközi poli­tikai elvárá­sok­nak megfelelően 1947. augusz­tus 27-én Környén is jog­ta­lan kitelepítés történt. Az őslakosság nagy részét, 101 csalá­dot, csekély ellátás­sal zárt teherkoc­sikba 8”marhavagonokba”) kénysz­erítet­ték, és őket Néme­tországba szál­lí­tot­ták. Helyükre felvidékről, Csal­lóközből telepítet­tek át mag­yar ajkú csalá­dokat. A történelem kénysz­erű népesség­mozgá­sainak emlékére a leszár­ma­zot­tak és hoz­zá­tar­tozók oszlopot állí­tot­tak a tem­plom parkjában.
Az 1960-as évek­ben új kultúrközpont épült, amely ma „Faluház” néven működik.
1980-ban készült el az új, korsz­erű épülete az általános iskolá­nak, amely 2001-ben Kisfaludy Mihály tanító, isko­laigaz­gató nevét vette fel.

Környe község Komárom-Esztergom megyében Tatabánya megyeszékhe­lytől dél­nyu­ga­tra öt kilo­méter távol­sá­gra fek­szik. Területe 45 km2, mely­hez Környe­bánya, Szent­györ­gy­puszta, Tagyos­puszta és Irtás­puszta is hoz­zá­tar­tozik. Jelen­leg a lakosság lét­száma 4 500 fő. Az itt elők­erült több ezer éves leletek alapján bizonyítható, hogy már a kő– és bronzko­r­ban is éltek községünk területén emberek.
A róma­iak uralma alatta kr. utáni IV.században fal­lal és tornyokkal megerősített város volt ezen a vidéken. Az Által-ér északi partján még ma is láthatók a római erőd­nek (cas­trum) marad­ványi.
A népván­dor­lást követően két­százötven évig avarok lak­tak a környéken. Az oki­ra­tok szerint községün­ket először 1238-ban említik „Kernye” néven. A község létét bizonyítják az 1326–27-es és 1383-as oklevelek is, melyek­ben „villa de Kernye” alak­a­ban szere­pel a település neve. A török hódítás előtt a falu Csák-birtok volt, és vámjá­val együtt Gesztes várához tar­to­zott.
1743–1745-ben Ester­házy József gróf Salzburg­ból, Ulm­ból, Burg­er­land­ból és Moson megyéből néme­teket telepítetett a faluba. A falu ekkor készült pec­sétjén a „Köves Környe” eln­evezés szere­pel.
1775-ben Fell­ner Jakab ter­vei alapján barokk tem­plo­mot építet­tek, mely tűzvész áldozata lett. Helyére 1867-ben Ybl Mik­lós ter­vei szerint ma is működő roman­tikus tem­plo­mot építet­tek.
A kiegyezés után Környe gyors fejlődés­nek indult. Itt alakult meg az első vidéki hitel­szövetkezet Koch Adolf plébános vezetéséve 1887-ben. Egy évvel később új iskola, plébá­nia majd óvoda épült. Posz­toczky Károly föld­bir­tokos Erdő­tagyoson csil­lagvizs­gálót és mete­o­roló­giai meg­fi­gyelőál­lomást alapí­tott.
Környe­bányán 1911-benmegkezdődött a szén­ter­melés. Ebben az idősza­k­ban víz­i­mal­mot és korsz­erű henger­mal­mot is létesítet­tek a faluban.
1923-ban felépült az új községháza, amely a ami napig az ere­deti funkcióját, az önko­r­mányzati tevékenységet tölti be.
A nemzetközi poli­tikai elvárá­sok­nak megfelelően 1947. augusz­tus 27-én Környén is jog­ta­lan kitelepítés történt. Az őslakosság nagy részét, 101 csalá­dot, csekély ellátás­sal zárt teherkoc­sikba 8”marhavagonokba”) kénysz­erítet­ték, és őket Néme­tországba szál­lí­tot­ták. Helyükre felvidékről, Csal­lóközből telepítet­tek át mag­yar ajkú csalá­dokat. A történelem kénysz­erű népesség­mozgá­sainak emlékére a leszár­ma­zot­tak és hoz­zá­tar­tozók oszlopot állí­tot­tak a tem­plom parkjában.
Az 1960-as évek­ben új kultúrközpont épült, amely ma „Faluház” néven működik.1980-ban készült el az új, korsz­erű épülete az általános iskolá­nak, amely 2001-ben Kisfaludy Mihály tanító, isko­laigaz­gató nevét vette fel.