Kotyoltak a táncos fiúk

Több mint két évtizede teremtette László Márta, a Kisfaludy Mihály Általános Iskola néptánc-pedagógusa a Zala megyei Garaboncról származó kotyolás hagyományát Környén, ennek ellenére csütörtökön sokan meglepődve nézték a fiúkat a falu utcáin, ahogy szerencsekívánó, termésvarázsló útjukat járták.

Szabad-e a kendtek tisztességes, becsületes házánál lucázni? Szabad-e kotyolni? – hangzott a kérdés Luca napján, s a fiatalokat természetesen mindenhol „igen” felelet várta, így máris rázendíthettek a nótára: „Luca-luca kitty-kotty, galagonya három, a pálinkát várom. Ha nem adnak szalonnát, levágom a gerendát. Ha nem adnak körtét, elviszem a Böskét…”

A kotyolók a hagyományokhoz híven fehér ruhában, arcukat eltakarva lucáztak az iskolában, a polgármesteri hivatalban, a takarékszövetkezetben, a Vackor Óvodában, s szerencse szalmájukat mindenhol az utolsó szemig felkapkodták a vendéglátók.

Merthogy a hiedelem szerint a szerencsekívánó strófák közben elszórt szalma szerencsét hoz, de csak akkor, ha egyetlen szál sem marad a földön.

A fiatal táncosok markát azonban a „fenyegetésük” ellenére sem pálinka, sem szalonna, sem körte nem ütötte, de azért a begyűjtött tengernyi édességgel, gyümölccsel, s mindenféle ajándékkal a kotyolás végére igencsak elégedettek lehettek. Az pedig, hogy a lucázók által szétszórt szalma mennyire hoz szerencsét, s hogy a karácsonyi ebéd asztala alá szórva milyen ételgazdagságot „varázsol” a tányérokra, azok tudják csak majd meg, akik összekapkodták a szalmaszálakat, s gondosan meg is őrzik.