Kotyoltak a táncos fiúk

lucázás_02Negyedszázados múltra tekint vissza, hogy László Márta, a Kisfaludy Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola néptánc-pedagógusának felkészítésében Luca napján kotyolni, azaz szerencsekívánó, termésvarázsló útra kelnek a táncos fiúk.

Mivel idén vasárnap volt Luca napja, kivételesen másnap, hétfőn öltöttek magukra a táncosok fehér ruhát és takarták el az arcukat, s toppantak nagy zajt keltve az iskola valamennyi osztályába, a Polgármesteri Hivatalba, a Pannontakarékhoz, valamint a Vackor Óvoda és Bölcsődébe.

lucázás_03Szabad-e a kendtek tisztességes, becsületes házánál lucázni? Szabad-e kotyolni? – a hangos kérdés után természetesen mindenhol bebocsáttatást nyertek, hiszen ki ne szeretné, hogy szerencsésnek bizonyuljon az előtte álló esztendő? Bár az oviban és a bölcsődében a kicsik közül néhány alaposan megijedtek a fiúktól, a kezdeti megszeppenés után mind egy szálig felszedték a szerencsekívánó strófák közben elszórt szalmát, amely a hiedelem szerint szerencsét hoz. Hogy ez így van-e, nem tudni, az viszont biztos, hogy a lucázásfiúk meggyőző érvelése, mint például, a „Ha nem adnak szalonnát, levágom a gerendát. Ha nem adnak körtét, elviszem a Böskét” mindenütt megtette a hatását, s a lucázás végére tekintélyes mennyiségű édességre, gyümölcsre tettek szert, amelyből bőven jut még a következő évre is.