„Közel legyen a szívdobbanásunk…”

Engem ne emeljen a magasba senki, ha nem tud addig tartani, míg tényleg megnövök. Guggoljon ide mellém, ki nem csak hallani, de érteni akar, hogy közel legyen a szívdobogásunk. Birtalan Ferenc verse olvasható azon az emléklapon, melyet Pedagógusnap alkalmából nyújtott át csütörtökön Beke László polgármester a falu képviselő-testülete nevében a Vackor Óvoda és Bölcsőde, valamint a Kisfaludy Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola kollektívájának tagjai részére.

Községünkben évek óta hagyomány, hogy Pedagógusnap alkalmából az önkormányzat a szülői munkaközösségekkel közösen köszönti a két intézmény kollektíváját, nyugalmazott és technikai munkatársait, egyszóval mindenkit, aki a faluban részt vesz, vagy egykor részt vett az oktató, nevelő munkában. Így történt ez csütörtök délután is, s igaz a Közösségi és Tájház nagyterme ezúttal is szűkösnek bizonyult, a vendégeket a teraszon és a kertben is gyönyörűen megterített asztalok várták.

Emlékek kötnek össze: szavak, számok, betűk. Utunk, akárhová visz, követnek mindenütt. Emlékünk egyre több lesz, tudásunk mind nagyobb, hálás szívvel köszöntünk tanárt, s ünnepnapot – hangzott el az óvodások és iskolás diákok ez alkalomra összeállított dalos, verses csokrában, Beke László polgármester pedig az emléklap soraihoz kapcsolódva – maga is pedagógus lévén – így fogalmazott: nekünk az óvodában, iskolában valóban így kell dolgoznunk. Még akkor is le kell hajolnunk a gyerekekhez, ha fáradtak vagyunk, hiszen akkor sokkal jobban megért bennünket, és igen, megérzi a szívünk dobbanását. A polgármester azt kívánta a kollégái számára, hogy ha fáradtságot is éreznek, a gyerekek mosolya, a helyes válaszaik, az emberségük megcsillanása adjon erőt a hétköznapokban.

Az óvodások, diákok, az elismerő, köszönetet mondó gondolatok és jeges desszertfinomsággal záruló – hagyományos – csülkös vendéglátás mellett az önkormányzat és a két Szülői Munkaközösség az ünnepség résztvevőit egy-egy szál virággal, s emléklappal is megajándékozta, s egyáltalán nem utolsó sorban a közösségi élménnyel, a jelenlegi és egykori kollégákkal folytatott nosztalgiázó múltidézéssel.