„Közénk születtek, ebbe a világba”

24együtt-élünkZene, tánc, vidám, speciális játékok, feladatok, mókás vetélkedők, ízletes házi sütemények, finom falatok, s egyáltalán nem utolsó sorban remek hangulat és közös együttlét várta az Együtt Élünk Egyesület tagjait szombaton a környebányai Erdei Iskolában.

A szervezet negyedik családi napja – mint ahogy minden egyes programjuk – nem jöhetett volna létre, ha nincsenek segítők: volt, aki az ételt biztosította kedvezményesen, más a műsort vállalta díjtalanul, az egyik tatabányai bevásárlóközpont az uzsonna alapanyagait ajánlotta fel, a környei önkormányzat pedig a gyermeküdülő ingyenes használatát, s természetesen a szülők is sütöttek-főztek a programra.

5együtt-élünkA 2008 óta működő, 47 tagot számláló tatabányai egyesület élete – mondhatni – nem is működhetne másként, csak támogatásokkal, hiszen az értelmi fogyatékos, rosszul látó és halmozottan sérült fiatalok, felnőttek többsége 24 órás „elfoglaltságot” jelent a szülők részére, így nem tudnak elhelyezkedni. Annak idején fogyatékkal élő fiatalok szüleinek alapításában azért jött létre a szervezet, hogy hasznos elfoglaltságokat biztosítson a szabadidő eltöltéséhez. Kirándulásokat, programokat szerveznek, heti három alkalommal találkoznak bánhidai klubhelyiségükben, ahol a tagok kedvükre táncolhatnak, énekelhetnek, társasjátékozhatnak, asztaliteniszezhetnek. Hiszen nekik, a „gyerekeknek” nem adatott meg az önálló életvitel, így az önálló kikapcsolódás lehetősége sem… az egyesület számukra a mentsvár… – fogalmazott Dömötörné Bertók Éva, a szervezet vezetője. 6együtt-élünkA programjaikhoz szükséges anyagiakat a tagdíjból, 1%-os adófelajánlásokból teremtik elő és rendületlenül kilincselnek, „gyártják” a támogatást kérő leveleket… van, hogy sikerrel, van, hogy nem…

A negyedik családi napjuk a hétköznapi küzdelmek mellett talán picit az elutasító válaszokat is feledtette, s talán reményt keltett, hogy Aranyosi Ervin, a megnyitó során elhangzott gondolatai értő, érző fülekhez jutnak el: fogadjuk el őket, vegyük emberszámba, mert közénk születtek, ebbe a világba. Isten gyermekei, s cipelik a terhet, amit magunkfajta tán nem is cipelhet. Nehéz feladatot rótt rájuk az élet, mégsem várnak többet: erőt, emberséget.