Slider

Üdvözöljük Környén!

2851 – Környe, Alkotmány u. 2. | telefon: 34/573-100 | kapcsolat: info@kornye.hu

Ahogy hosszú évek óta, ezúttal is harang kondítása jelezte a megemlékezés kezdetét március 15-én Környebányán, ahol citeramuzsikával, Kossuth nótákkal tisztelgett a közösség nevében az 1848-49-es forradalom és szabadságharc forradalom hősei, a magyar történelemkönyv legdicsőbb lapjait írók előtt Bolemányi Magdolna, Bozó Kucskár Anikó és Galgovics-Ágh Adrienn, majd a jelenlévők a Hősi Emlékműnél helyezték el a kegyelet koszorúit, az örök fényességet jelző mécseseket.   

A pandémia miatt 2019-ben emlékeztek legutóbb a környeiek közös ünnepséggel március 15-én, amely idén – visszatérve a hagyományokhoz – ökumenikus istentisztelettel kezdődött a katolikus templomban, és a Művelődési Házban folytatódott, ahol a zsúfolásig megtelt színházteremben ezeket a gondolatokat fogalmazta meg Beke László polgármester: sokszor elhangzott, hogy a járvány mennyi mindent elvett tőlünk, de talán pontosabb az a megfogalmazás, hogy mennyi mindent megváltoztatott. Így tett az ünnepekkel is. Az igaz, hogy nem ünnepeltünk a megszokott körülmények között, de ez nem azt jelenti, hogy ne ünnepeltünk volna… A járványidőszak alatt is minden nemzeti ünnep alkalmával friss virágot, koszorút, mécsest vittünk az emlékműveinkhez, és gyakran láthattunk ilyenkor kisgyermekes családokat is virággal, mécsessel. Azt is tudom, hogy sokan voltak, akik az ünnep estéjén otthon gyújtottak egy szál gyertyát, és gondolatban a kopjafánál fejet hajtottak. Ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy az emberek mégis törekszenek a jóra, a fontos dolgokra, nem engedik elveszni a számunkra fontos értékeket. A mai ünnepségünk is lehetőséget ad nekünk, hogy emlékezzünk a 174 évvel ezelőtti, az egész országot felrázó forradalomra, és mindazokra a kiharcolt értékekre, amelyek a mai napig fontos alapjait képezik életünknek… Ezek a tiszta szívű fiatalok hazaszeretettől vezérelve pontosan megfogalmazták, hogy „Mit kíván a magyar nemzet”… Legyen béke, szabadság és egyetértés. Milyen sok ünnepen elhangzottak ezek a szavak, milyen sok megemlékezésen beszéltünk róla, hogy mennyire fontosak az őseink által elért és számunkra örökségként átadott vívmányok, hogy a háborúk vagy akár a kitelepítés borzalmait ne kelljen se nekünk se utódainknak átélni. Ezeket néha csak üres frázisoknak érezhettük, hiszen nekünk minden megadatott abból, amiért például 1848-49-ben küzdöttek és életüket, szabadságukat adták érte… Napjainkban ismét viharfelhők gyűlnek Európa egén… Mi mást kívánhatnánk 174 évvel a 12 pont kinyomtatása után, minthogy: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

Beke László ünnepi beszéde után színesítette a programot a Környe szlovákiai testvértelepüléséről, Tardoskeddről érkező, 1972-ben alakult férfikar katonadalokkal, Kossuth nótákkal. A műsoruk előtt Bara Mihály képviselő a Csemadok Tardoskeddi Alapszervezetének 70. évfordulója alkalmából készített könyvvel ajándékozta meg Környe Községi Könyvtárát, hiszen az alapszervezetnek volt köszönhető fél évszázaddal ezelőtt a férfikar létrejötte is.

A megemlékezés a Kisfaludy Mihály Általános Iskola ünnepi műsorával folytatódott, a közönség az első részben az iskola énekkarának előadását láthatta Szelőczey Ferencné felkészítésében, majd a művészeti tagozat néptáncosainak produkcióját, melynek koreográfiáját Kelemen Petra Piroska és Jakab András készítette. Az őket követő hetedik évfolyamos diákok szerkesztett irodalmi műsorát Dér Judit, Takács Karolina és Riezingné Gáspár Tímea rendezte, az iskola valamennyi fellépője méltán érdemelte ki az emlékezők vastapsát.

A forradalom hősei előtt tisztelgő közösség az ünnepi programok zárásaként a Kegyeleti Parkban található Kopjafánál rótta le tiszteletét. Az önkormányzat nevében Beke László polgármester és Orlovits Tímea jegyző, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe képviseletében Tirhold Kármen elnök és Dörner István, Tardoskeddről Bara Mihály és Szabó Ferdinánd, valamint a pártok, a Történelmi Vitézi Rend Komárom-Esztergom megyei Székkapitányság Környei csoportja, a civil szervezetek, az általános iskola diákönkormányzatának képviselői helyezték el a kegyelet virágait, majd a jelenlévők az örök emlékezés mécseseit Gyulai Pál gondolatainak jegyében: inkább halál, mint gyáva élet, igen, vesszünk, ha veszni kell. De küzdjünk, míg csak egy magyar lesz, és vérezzünk dicsően el. Lesz legalább a történetben rólunk egy nagy emlékezet. Egy büszke nép élt meggyalázva, de dicsőn halt, mint született.

 

Megosztás