Már látszik az alagút vége

Bár a füst és korom átható szaga még jó ideig nem engedi elfelejteni a február 27-ei riadalom óráit, a környebányai hatlakásos házban élők már látják az alagút végét. A pusztító tűz nyomait folyamatosan tüntetik el a szakemberek, a tetőn hamarosan a cserepek is a helyükre kerülnek – ezt tapasztalta Beke László polgármester szerdán, amikor már sokadszor járt a tragédia helyszínén.

No meg mást is tapasztalt. Borsodi Istvánné, Panni néni hangja még ma is elcsuklik, amikor arról mesél, hogy fogtak össze, nyújtottak segítő kezet a helyiek, és a távolabbi, ismeretlen emberek. Mindenki lehetősége szerint: volt, aki kétkezi munkával, volt, aki pénzzel segített, volt, aki egy tál süteménnyel kínálta a munkásokat, a vértessomlói nyugdíjasok pedig vasárnap disznótoros ebéddel érkeztek Környebányára.

Egy bokodi férfi hétvégi házát ajánlotta fel arra az esetre, ha valaki fedél nélkül maradna, egy tatabányai úr pedig bontott téglákat, cserepeket. A környebányaiak számára ismert és ismeretlen emberek…

De szerencsére senki sem maradt otthon nélkül. Köszönhető kicsit valóban a szerencsének is, de még inkább az összefogásnak.

Svétecz László képviselő, aki szintén a történtek károsultja, hálát ad és a vak szerencsének tartja, hogy a tűz nem éjjel lobbant lángra, majd pedig sorolja, hogy Fortuna kegyei mellett még kik azok, akik nélkül bizony másként alakulhattak volna a történtek.

Köszönet illeti ifj. Mezőfi Jánost és Hetesi Renátát, akik megőrizték lélekjelenlétüket, s amint észlelték a lángokat, nekiveselkedtek az oltásnak. Köszönet a tűzoltóknak, akik percek alatt értek a helyszínre, s hogy megőrizzék, ami menthető, három órán át, gerendáról, gerendára haladva küzdöttek a lángokkal. Köszönet Bartis Gábor és Erl Attila rendőröknek, akik a helyszínen gondoskodtak róla, hogy ne alakuljon ki pánikhangulat. Köszönet Bozóné Kucskár Anikónak és a Környei Katolikus Karitásznak, akik pénzzel támogatták a károsultakat. Köszönet Beke Lászlónak és a polgármesteri hivatal munkatársainak, hiszen ők gondoskodtak a takarófóliáról, a törmelék elszállíttatásához a konténerről, s tűzifáról azoknak, akik az oltás után nem használhatták az elektromos fűtésüket. S köszönet mindenkinek, aki segített a romok eltakarításában.

Bár ez események tragikus mivolta természetesen igencsak megviselte az érintetteket, ismét megmutatkozott, hogy a bajban létezik még szolidaritás, összefogás, emberbaráti, önzetlen segítség – ez a február 27-e óta eltelt napok tanulsága, ugyanakkor a polgármester nem titkolja: sajnos kicsit rossz a szája íze.

Történt ugyanis, hogy pont annak a háznak a lakói, ahonnan pusztító útjára indult a tűz, nem voltak részesei az összefogásnak. Sőt… a szerdai látogatás során, 9 nappal az események után, Beke Lászlónak azt is meg kellett tapasztalnia, hogy míg a tető más részein javában folynak, és lassan finisébe érkeznek a munkálatok, addig náluk még a padláson hevernek az üszkös romok, lengedezik és hiányos a takarófólia, amivel – sorház lévén – a többiek értékeit is veszélyeztetik, ha csapadék érkezik…

Mintha eddig felelőtlenségükkel? gondatlanságukkal? figyelmetlenségükkel? nem okoztak volna elég kárt és fájdalmat…