Márton-napi lámpás felvonulás

Megannyi szentjánosbogárnak tűntek a kis vackorosok, szüleik és nagyszüleik péntek este az intézmény Márton-napi lámpás felvonulásán, melyet első alkalommal és hagyományteremtő szándékkal rendezett meg a szülői szervezet és az óvodai közösség.

Az, hogy november 11-éhez kapcsolódóan a Vackor Óvoda és Bölcsőde apróságai ebben az időszakban megismerkednek Márton legendájával, és lámpásokat, libás figurákat készítenek, libás dalokat, mondókákat tanulnak, nem új keletű, arra azonban még nem volt példa, hogy terében és létszámában is „kibővítsék” a programot.

Talán volt is némi aggodalom az eltelt napokban, ám az óvoda előtti téren gyülekezők sokasága, és az intézményben egyre csak szaporodó finomságok igazolták, hogy  kiváló gondolat született, és remek táptalajra hullott.

A kicsiket, szülőket, nagyszülőket Pekár Zita mb. intézményvezető köszöntötte, majd Fél Józsefné idézte fel Szent Márton alakját, aki 15 esztendősen, édesapja kívánságára lépett be a római hadseregbe, s katonaként is a jószívűségéről, adakozásáról vált híressé. Szerették volna püspökké választani, de ő elbújt előlük a liba ólba, az állatok azonban elárulták gágogásukkal, s amikor az emberek elé lépett, fénysugár ragyogott a homlokán. Így lett Tours püspöke, később pedig szentté is avatták. Ti, az óvodások a jószívű lovas katonára emlékeztek, mint a felebaráti szeretet szimbólumára, ezért ünnepelünk a fény, a melegség, az egymás iránti szeretet jegyében – fogalmazott, mielőtt elindult a kígyózó, lámpásokkal megvilágított menet. A felvonulók a szökőkútnál pár libás ének és játék idejére megszusszantak, majd a tóparti sétányon ismét az óvoda parkolója felé vették az irányt, ahol addigra szorgos kezek már előkészítették a gazdag, ízletes vendéglátást teával és természetesen libazsíros kenyérrel, hiszen „aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik.” A szervezők ezúton mondanak mindenkinek köszönetet, akik munkájukkal, segítségükkel hozzájárultak az első Márton-napi felvonulás megrendezéséhez, sikeréhez.