Slider

Üdvözöljük Környén!

2851 – Környe, Alkotmány u. 2. | telefon: 34/573-100 | kapcsolat: info@kornye.hu

Mai előadásunk egyedi és megismételhetetlen, mint minden olyan összegző műsor, amely egy egész éves munkát felölel, bemutat a teljesség igénye nélkül, hiszen a tanév minden mozzanatát lehetetlen felidézni. Válogatást látunk az elkövetkezőkben a gyermekek, felnőttek ez évi új táncaikból, felújított régebbi koreográfiáiból, meglepetés percekben is részünk lehet – így köszöntötte június 2-án a Művelődési Ház zsúfolásig telt színháztermében Maticsné Szabó-Kovács Ágnes a Kisfaludy Mihály Általános Iskola néptánc tanszakának évzáró műsorára ellátogató vendégeket, akik valóban, több szempontból is egyedi és megismételhetetlen programnak, perceknek, érzéseknek lehettek részesei.

A műsor ugyanis nemcsak az apróságok, majd egyre nagyobbak, egyre ügyesedő tánctudásából adott ízelítőt, s idézte fel az elballagó diákok filléres emlékeit, az iskolától a nyugállományba készülő László Márta néptáncpedagógus is búcsúzott, tanszakvezetőként az utolsó évzáróra készítette fel a kisebb-nagyobb gyerekeket, fiatal felnőtteket, s lépett maga is színpadra.

Elsőként a legifjabbak, a Vackor Aprók táncolva énekeltek, énekelve játszottak, majd – jól érzékeltetve az évek alatt elérhető hatalmas fejlődést – a művészeti iskola legidősebb táncosai adtak ízelítőt bodrogközi hagyományokból, táncokból. Egyszer volt, vagy nem is volt… igen, volt egyszer egy huncut, vidám kiskecske. Igen szerette a káposztát, mint minden gida. Sok bosszúságot, de annál több örömöt okozott gazdájának elevenségével – leginkább akkor, amikor előkerült hosszas keresés után… A „Kecske-becske” című összeállítással az iskola alsó tagozatának két korcsoportja lépett színre, őket követték ismét a nagyok kalocsai férceléssel, uszódi csárdással, a 3-4. osztályosok pedig Rábaközi játékokkal, táncokkal. A felsős korcsoport egy teljesen felújított, a felnőtt táncosok segítségével elkészített Rábaközi koreográfiával, majd Felcsíki táncokkal is bemutatkozott, az egykori művészeti iskolás táncos növendékek, Krupánszky Gergely, Pribéli Levente, Barta Nóra, Budavári Kinga, Krupánszky Eszter mezőségi szólótánccal lépett a nagyérdemű elé. A Vackor Óvoda és Bölcsőde tánckara Mátyusföldi karikázóval színesítette a rendezvényt, s minthogy – már szlogenné is vált Környén – nincs műsor moldvai nélkül – hatalmas moldvai össztáncra csábított kicsit és nagyot a kedvelt muzsika.

Nem búcsúzunk. És elárulok egy titkot, hiszen köztünk már volt egy beszélgetés erről. Keressük a módját, hogy azt a tudást, és azt az óriási értéket, amit magadban hordozol, s képes vagy átadni gyerekeknek, meg tudjuk őrizni. Meg fogjuk találni az utat, hogy Márti néni itt legyen közöttünk. Ezért – hangsúlyozom még egyszer – nem búcsúzom, hanem gratulálok ahhoz a munkához, amit eddig végeztél, s ez a virágcsokor jelzi a szándékot, hogy számítunk rá a jövőben is – ezek a gondolatok már Beke Lászlótól hangzottak el a közönség elégedett moraja közben. Köszönöm, amit a gyerekekkel, a gyerekekért, az egész faluért tettél. A tánc egy csodálatos dolog, ami sok mindenre megtanít, de sokkal többet jelent egy művészeti ágnál. Említhetjük a hagyományőrzést, az önkormányzat partnerkapcsolatait, a település jó hírének öregbítését. Köszönjük ezt az ajándékot, s hogy annak idején idevetődtél hozzánk. S ez egy jó példa arra is, hogy sokszor apró döntések milyen eredményre vezetnek. Amikor idekerültél, Környén nem volt néptánc, nem volt művészeti iskola. Szakköri formában elindult, volt, hogy osztályfőnöki órán táncoltunk havonta egyszer. Elindult egy apró dolog, s nézzük meg, mi lett belőle? Volt egy akkori igazgató, aki egyeztetett veled, látott benne fantáziát, döntött, elindult, és ez lett belőle – fogalmazott, s a köszönetnyilvánítás mellett nemcsak jó egészséget kívánt, de azt is, hogy „még sokat dolgozzunk együtt!” Mondatait a műsor egészét végigkísérő vastaps követte, majd Molnárné Varga Katalin, az iskola igazgatója fejezte ki köszönetét László Márta számára mindazért a munkáért, melyet a környei gyerekekért, az iskoláért tett. Az intézményvezető egyben bemutatta Jocha Istvánt, az iskola leendő táncpedagógusát, aki 29 éve foglalkozik néptánccal, s azt ígérte, hogy a gyerekeket igyekszik az ország több részébe elvinni, fesztiválokon, versenyeken megmérettetni, hogy minél több élménnyel, sikerélménnyel gazdagodjanak.

A művészeti iskola néptánc tanszakának felsős csoportjában 11 nyolcadik osztályos tanuló táncolt idén, közöttük 9-en az előképző kettő és az alapfok hat évfolyamát elvégezve búcsúztak táncos társaiktól. S minthogy a ballagó diákokkal együtt László Márta is elköszönt az iskolától, pedagógus társai, barátai nevében Maticsné Szabó-Kovács Ágnes lapozta fel az eltelt hosszú esztendők képzeletbeli emlékkönyvét: mit köszönhetünk neked? A népzene, a néptánc állandó jelenlétét a községben… Szemednek, szívednek, kreativitásodnak köszönhetően él a néptánc hagyománya a faluban. A kezdetleges, népies ruhák kinőtték magukat. Ma már gyönyörű népviseleteket látunk a gyerekeken. Rendben tartod, igazgatod, varratod, szerzed a ruhákat. De nemcsak hagyományt éltetsz, hanem közösséget hoztál létre a gyerekeknek és most már a felnőtteknek is. Olyan csapatot, amelyhez örömmel tartoznak a benne lévők…

László Márta 3 évtizede kezdett Környén néptáncot tanítani, amikor lánya tanító nénije, Fábik Vincéné felkérte, hogy mint egykori táncos tanítson be az osztályában anyák napjára egy kis énekes táncot. Az akkor harmadik osztályos gyermekeknek nagy sikerük volt, a következő tanévben Pulay Ottó, a Művelődési Ház igazgatója kezdeményezésére beindult a néptánc szakkör 20-25 gyermekkel. Ezt követően egyre többen csatlakoztak, új csoport szerveződött. Az iskola akkori igazgatója, Dr. Beke Ernő kérésére 1991-ben már órarendbe illesztve tanított néptáncot az alsó tagozatosoknak. 1994-ben megalakult a Szivárvány Táncegyüttes, a táncos csapat számos helyre eljutott. A helyi német nemzetiségi hagyományokat és a magyar táncos örökséget egyaránt gondozták. Amikor a lelkesedéssel egyenes arányban nőtt létszám  is, Dr. Nógrádiné Papp Erzsébettel, az iskola igazgatójával gondoltak egy „nagyot”, hogy Környén is létre kellene hozni egy művészeti iskolát. Az akkori igazgató igen sok munkával meg is valósította a terveket, minden engedélyeztetett, így közel 20 éve 5 tanszakkal indulhatott el a művészeti oktatás az iskolában, amely 2007-ben elnyerte a Kiválóra minősített alapfokú művészetoktatási intézmény címet.

A néptánc tanszak létszáma stabilizálódott, László Márta kezei alatt minden évben öt korcsoportban 80-90 gyermek fejlődött mind többet a művészetoktatási rendszernek, az előírt tantervnek köszönhetően. Mindehhez szükségeltetett, hogy a művészeti alapoktatásban is felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkező pedagógusok tanítsanak. Jocha István közel egy évet, Keltai Gábor 12 teljes tanévet oktatott, és mindeközben László Márta is elvégezte az MTF néptánc pedagógus szakát, 2011-ben pedig a mesterszakot is, hogy szakmailag még jobban megfeleljen az előírt követelményeknek tanítványaival.

A művészeti iskola néptánc tanszaka tehát létszámában stabilan, fejlődőképesen vette a tantervi feladatokat, s bár a tanítványok sorra jönnek, s elköszönnek, a lelkesedésük mindig magukkal ragadott, munkámhoz kitartást, erőt adott. A néptánc tagozaton végzett munkám legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor 12-14 éves „osztályfőnökség” után elbúcsúztathattam azokat a kedves tanítványaimat, akiket óvodás koruktól egészen a fiatal felnőtté válásukig, a négy továbbképzőt követő művészeti záróvizsgáig taníthattam – idézte fel beszélgetésünk során Márti. Azt is megélhettem, hogy a legelső táncos tanítványaim bízzák rám a gyermekeiket, motiválják őket a szép emlékek, a közösségben szerzett örök élmények, barátságok. Az, hogy megkeresnek, szeretnék, hogy gyermekeik is hasonlókat éljenek meg, engem is nagymértékben sarkall: arra, hogy nem lehet leállni, amíg követőim akadnak… – fogalmazott.

A kérdés, hogy az elmúlt 30 esztendő során a faluban hány gyermek nőtt fel táncban, már nem első alkalommal merült fel, de számszerűsítésre Ő sem vállalkozott, helyette mosolyogva így felelt – Környén háromféle ember él: aki táncolt, aki táncol, és aki táncolni fog…

Az „ökolábnyomát” pedig így jellemezte: emlékezet az emberekben, a szeretetük, a filléres emlékek, amelyek megfizethetetlenek…

Megosztás