Slider

Üdvözöljük Környén!

2851 – Környe, Alkotmány u. 2. | telefon: 34/573-100 | kapcsolat: info@kornye.hu

Közhírré tétetik, és ezúton kidoboltatik, hogy a mai napon, Böjtmás havának 14. napján tudatjuk a férfinépekkel és fehérnépekkel, hogy valamennyi lelket meginvitáljuk e fényes teátrumba. A poéták költeményeit és a komponisták nótáit csokorba rendezgették és áldó figyelmükkel ellátták szeretett magisztereink: Szarka Katalin, László Márta, Takácsné Eichhardt Emma, Takács Karolina, Sárköziné Kovács Mária és Magyaróvári József Tamás.

Kérjük kegyelmeteket, hogy társulatunk buzgó csepűrágóinak színjátékát tekintetükkel kísérjék, és örökre szívükbe zárják – ezekkel a gondolatokkal ajánlotta a Kikiáltó a Kisfaludy Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 7. évfolyamos tanulóinak összeállítását március 14-én a diáktársak figyelmébe a Művelődési Házban.

A tanulók és pedagógusok az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója előtt tisztelgő összeállítást figyelmes tekintettel követték, és a remények szerint valóban örökre szívükbe zárták, mint ahogy a forradalom hőseit is.

A műsor, melyben a hetedikesek mellett színpadra lépett az énekkar és a művészeti tagozat néptáncosai, két iskolai osztály szemszögéből értelmezte újra a szabadságharc eseményeit, elevenítette fel a helyszíneket és állított emléket az áldozatoknak. Az elképzelt osztályok történelmi ismeretei és egyéni látásmódjuk tükrében tapasztalhatta meg a közönség az 1848/49-es történéseket, és azok kihatását az utókorra.

A műsor nem csupán végigkalauzolt az 1800-as évek elejétől az események során, hanem – a diákok kíváncsiságától hajtva – titkokat, igazságot, választ keresett: miben hihettek azok, akik 1848-49-ben a forradalomért és szabadságharcért az életüket áldozták?

A hóhér kezére jutunk. Elvégre a császár halálát akartuk… Én nem akartam a császár halálát. Én szabad hazát akartam… A kettő egy és ugyanaz… A feleségem gyermeket vár. Decemberben fog megszületni. Már sohasem láthatom…. Felőröl ez a várakozás… Imádkozzon. Akkor gyorsabban megy az idő. Ha a szerencse nem is, Isten talán még meghallgatja Önt… – idézték fel az aradi vértanúk beszélgetését a siralomházban, ahonnan a sortűz elé, vagy bitófa alá vezetett utolsó útjuk.

A megrázó műsor végéhez közeledve a darabbeli osztály megértette az 1848-49-es forradalom és szabadságharc üzenetét: a márciusi ifjak szabadságot, független hazát akartak. S hogy 170 évvel az események után mi a mai fiatalok hitvallása? A kérdésre a választ minden szereplő másként fogalmazta meg: mi a szabad gondolatokban hiszünk, és a gondolatok sokszínűségében… Én a családokban és a gyermekekben hiszek, de elfogadom azokat is, akik másképpen élnek… Mi a tettekben hiszünk, mert a világot a cselekvések viszik előre… Én az oktatásban hiszek, mert a képzetlen elme olyan, mint a kiszáradt kút… Én Istenben hiszek, de elfogadom azokat is, akik másban hisznek… Én a jóságban hiszek, mert a gonoszság még sohasem tudott felépíteni semmit. A gonoszság csak rombolni képes… Én a szépségben hiszek, de elismerem, hogy néha szép lehet a csúnya is… Én az egyenlőségben hiszek, és abban, hogy minden embert ugyanannyi jog illet meg…

A felkészítő pedagógusok a darab zárásaként így tettek hitet: én bennetek hiszek, és abban, hogy egy napon ezt ti, együtt mind meg fogjátok valósítani… Én pedig abban hiszek, hogy lesz erőnk és tehetségünk, hogy ebben segítsünk benneteket. Hogy megtaláljátok azt a szabadságot, boldogságot és függetlenséget, amit a márciusi ifjak kerestek 1848-49-ben…

Megosztás