Múltidéző…

Mint amolyan érettségi találkozón, előkerültek a relikviák, régi események fotói, írások, emlékek, unokák fényképei, és a precízen vezetett brigádnapló, mely rögzítette a vállalásokat. Igen ez nem osztálytalálkozó volt, hanem brigádtalálkozó, nevezetesen a Környei Mezőgazdasági Kombinát Ipari Üzemének a 70-es, 80-as években létező Vasas szocialista brigádjának volt tagjai találkoztak az elmúlt hétvégén a sportklubban.

Vannak még lelkes emberek, akiknek ennyi idő távlatából is fontos, hogy összeverbuválja egykori kollégáit egy jó kis beszélgetésre, eszegetésre. Már mindenki túl az ötvenen, aktívan dolgozva, vagy éppen a nyugdíjas évek kezdetét élvezve, jelen volt. Sokan elhozták férjüket, feleségüket, hiszen anno a kirándulások is családiasak voltak. Az 50, 60 évesek generációjából talán mindenki volt kisdobos, úttörő, KISZ tag, és hát szocialista brigádnak is tagja. Úgy gondolom, hogy ez akkor életünk része volt, és elsősorban arról szólt, hogy együtt lehettünk, dolgoztunk a közösségért, a faluért, rászorultakért, mert vállaltuk, hogy megcsináljuk. Eljártunk kirándulni, szívtuk magunkba a kultúrát, az ország sok részébe eljutottunk, közben jókat nevettünk, kikapcsolódtunk, és lazítottunk. Felvonultunk május 1-jén, ettük a virslit és söröztünk. Ezek az évek a közös együttlétekről, a közös sportról, munkáról szóltak…

Nem volt olyan év, hogy ne lett volna megtartva a brigádnőnap. A fiúk már hetekkel előtte lázasan készülődtek, szervezkedtek. Volt beszéd, szendvics, tánc, kultúrált iszogatás, és volt összekovácsolódott közösség.

Sok más mellett ezek az események is előkerültek a nosztalgiázás, a vadpörkölt elfogyasztása és a borozgatás közben. Jókat nevettünk a fényképeken, milyen karcsúak voltunk, fiatalok és tettre készek. Hiába a mára növesztett pocak, az itt-ott meglévő súlyfelesleg, az ősz, vagy az éppen már kihullott haj; a vonások nem változtak, csak mi lettünk bölcsebbek és a világ lett sokkal-sokkal rohanóbb, személytelenebb az eltelt évtizedekben.

Sajnos sokan mentek már el közülünk egy „másik, egy égi brigádba”, fiatalon még a nyugdíjas éveiken innen, akiknek itt lett volna a helyük, ők sajnos igazoltan voltak távol.

Jó összejönni évente, mert ez a találkozó már hagyomány az egykoron volt környei kombinát ipari üzemes brigádtagjai körében.

Minden osztálytalálkozón elkészülnek a közös fotók, nem volt ez itt sem másképp, hogy legyen miről beszélni a következő „brigádbulin”: ki fogyott, ki hízott, ki öregedett és ki lett fiatalabb közöttünk.

Molnárné Varga Katalin