Minden verssor, minden rím, s minden dallam az élet legszebb érzését, az édesanya, s nagymama szeretetét fogalmazta meg vasárnap délután a környebányai Közösségi Házban, ahol Svétecz László, a szervező Környebányáért Alapítvány nevében köszöntötte a helyből és Vértessomlóról érkező ünnepelteket.
Felidézte az ünnep kialakulását, az elmúlt évszázad viharos eseményeit, amikor volt, hogy méltón, s volt, amikor kevésbé ünnepien köszöntötték Anyák napján az édesanyákat. Sokat szenvedtek a háborúban, féltőn óvták az utódokat, a gyermekeket. Az ő gondoskodásuk nélkül ma nem lehetnénk itt – fogalmazott, azokról az édesanyákról is megemlékezve, akik már a temetőben pihennek…
A környebányai és irtáspusztai gyerekek, fiatalok láthatóan nagy szeretettel készültek, s bár néha kis izgalom is keveredett a versek, dalok előadásába, az anyukák és nagymamák olyan büszkén, meghatódva követték a produkciókat, amilyennel csak egy anya követheti gyermeke lépteit. Eperjesi Krisztina és Nagy Mónika felkészítésében versekkel, énekekkel fogalmazták meg, mit jelent számukra édesanyjuk szeretete, gondoskodása, óvó, a legdrágább kincsük miatti aggódó tekintete. 
Bolemányi Magdolna, Borsodi Istvánné, Bozó Kucskár Anikó és Horváth Marika népdalokkal, muzsikával köszöntötte az ünnepelteket, s emlékezett el nem múló szeretettel azokra, akiknek fáradt szívük már pihenni tért: virágot ültettem anyám sírhalmára, harmat nem is esett, hull a könnyem rája…
A műsorok zárásaként érkezett el a pillanat, amikor a gyerekek egy-egy virággal fejezték ki mindazt, amit szavakkal elmondani talán nem is lehet: nincsen őrzőbb angyal az édesanyánál, éberebb csillag sincs szeme sugaránál. Nincs is annyi áldás, amennyi sok lenne, amennyit az anya meg ne érdemelne…
