Örök és visszavonhatatlan fogadalom

Köszönöm az életnek, hogy Téged megadott. Köszönöm a sorsnak, hogy hozzám elhozott – hangzott el szombat délután Erdelics Ernőtől és feleségétől, Vég Máriától, mielőtt Popovicsné Erdei Ilona anyakönyvvezető és szeretteik előtt megerősítették a fél évszázada kötött házasságukat a környei Közösségi és Tájházban.

A házaspár 1962. december 1-jén fogadott örök hűséget a községben, s Aranylakodalmuk is jelzi, hogy szövetségüket valóban egy életre kötötték. Fiatalon ismerkedtek meg, mindketten Tagyospusztán dolgoztak, ott figyelt fel az Alföldről érkező Ernő a csinos, temperamentumos Marikára, s egy esztendővel később már ki is mondták a boldogító igent. 12 évig éltek Tagyospusztán, 1964-ben megszületett első gyermekük, Ernő, majd ’66-ban Marika, 1970-ben pedig Tibor.

1974-ben beköltöztek Környére, az akkor épült új tömblakásba, de nem tudták megszokni a kötöttséget, s tíz év után az Alkotmány utcába költöztek, ahol 1987-re készült el új házuk.

Az eltelt ötven év alatt három gyermekük nyolc unokával és egy dédunokával ajándékozta meg őket. Akár ez a pár sor is lehetne a fél évszázad története, a több mint 18 ezer együtt töltött nap boldog, olykor küzdelmes, olykor fájdalmas óráit azonban nem lehet szavakba önteni. Azokról az összefonódó ujjak és a könnyes tekintetek meséltek némán.

Ernő bácsi szerint az ötven év alatt jutott nekik jóból, szépből, rosszból és nehézségekből is bőven. Ám mindenen átsegítette őket a türelem, az egymás iránti megértés, a kölcsönös tisztelet, megbecsülés és a szeretet. Aranylakodalmas fogadalmuk pedig jelzi: ha újrakezdhetnék, akkor is egymást választanák.