Református húsvéti kézműveskedés

Közös énekléssel, áhítattal kezdődött a Környe-Oroszlányi Református Missziói Társegyházközség hittanos diákjai, gyülekezeti tagjai számára a húsvéti készülődés jegyében szervezett kézműves foglalkozás szombaton a Tagyospusztán található Vitéz Dinnyés Zsigmond Református Konferenciatelepen.

Melyik kép kapcsolódik leginkább Húsvéthoz? – kérdezte a gyerekeket Nagy Péterné tiszteletes asszony, ők pedig a vetített diákból választottak: a bárány! A tojás! A nyuszi! A kölni! A víz! Többen helyen felelték, hogy a sír, a tiszteletes asszony pedig elmesélte a bibliai történetet, amikor az asszonyok illatszereket vittek Jézus sírjához a barlangba, hogy felkészítsék a temetésre. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem lelték Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett eléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték a tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: mit keresitek a halottak között az élőt? Nincsen itt, mert feltámadt…

Ha Jézus nem lenne, nem lenne Húsvét, a lányokat nem locsolnák meg, a fiúk nem kapnának sok zsebpénzt. Ha nem lett volna, akkor mi ma nem ülhetnénk itt húsvéti kézműves foglalkozáson. Sőt, egyáltalán nem ülhetnénk itt nagy valószínűséggel. Az, hogy élünk, hogy vagyunk ezen a világon, s hogy ki sem tudjuk fejezni szavakkal, Isten mennyire szeret bennünket, az Jézus Krisztusnak köszönhető. Mert ő helyettünk és miattunk vállalta, hogy kigúnyolják, hogy megalázzák, megverjék, keresztre feszítsék, hogy eltemessék. De a harmadik napon feltámadt, s azt üzente, hogy a szörnyűségek ellenére hihetünk az örök életben, a mennyországban – mesélte a gyerekeknek Nagy Péterné, s azt kérte tőlük, ők is minden cselekedetükkel hirdessék, hogy Jézus Krisztus feltámadt. Ha mással nem, akkor azzal, hogy örülnek, hogy segítenek egymásnak.

Az oroszlányi, környei gyerekekre ezúttal is számos egyszerű, mégis kreatív kézműves technikák vártak, előtte azonban a tavaszi napsütésben izgatottan kutatták az udvaron a bokrok, fák alját, s végül minden apróság örömmel szorította magához a meglelt ajándékot.

Később a bőséges alapanyagok között válogatva bizony fejtörést okozott, hogy melyik dísz készüljön el előbb, a nyuszis, bárányos, az ajtóra, vagy ablakra kerülő, a legügyesebbek pedig valamennyit elkészíthették. A program zárásaként következett a hagyományos és igazán gazdag, ízletes vendéglátás mindenféle finomsággal, melyek a gyülekezet hölgy tagjainak szorgoskodását, keze munkáját dicsérték.