Steffenbergi fiatalokat láttunk vendégül

Szombat reggel indult a vonatunk hazafelé… Nehéz volt elköszönni a családoktól, hiszen mindannyian nagyon jó helyre kerültünk. Barátságok kötődtek, s reméljük, hogy viszontláthatjuk a gyerekeket itt Környén – így írt tavaly a környei diákok steffenbergi látogatása után Králl Orsolya, s idén augusztus elején végre sor került a partnertelepülés fiataljainak viszontlátogatására.

Környe és a németországi Steffenberg 2005 nyara óta ápol hivatalos partnerkapcsolatot, bár már az együttműködés szentesítése előtt is igen aktív kapcsolat volt a két település, főként iskoláik között, de a németországi településhez tartozó Steinperf fennállásának 900 éves ünnepén is részt vettek környeiek.

Tavaly augusztusban Paul-Heinz Petri, Steffenberg Partnerkapcsolati Egyesületének elnöke Beke László polgármesterrel arról egyeztetett, miként lehetne az iskolások partnerkapcsolatát ismét aktivizálni. Korábban ugyanis kiderült, hogy a steffenbergi iskola nem kívánja, és nem tudja folytatni azt az évtizedes cserediák-kapcsolatot, ami él a két település iskolái között, ezért Környe polgármestere már 2010 novemberében azt szorgalmazta a partnertelepülésen tett látogatása során, hogy élesszék újra ezt az egykor nagyon jól működő együttmunkálkodást. A közös gondolkodás eredményességét jelzi, hogy szinte pontosan egy esztendeje tíz környei diák és két tanár tölthetett egy hetet Steffenbergben, ennek emlékeit fogalmazta meg a hazaérkezés után Králl Orsolya, augusztus elején pedig elérkezett a nap, amikor Környén köszönhettünk nyolc steffenbergi diákot és kísérőjüket.

S hogy az itt töltött napok élményeit ne csupán csak a fényképek, s az emlékek őrizzék meg, Beke László polgármester az első este a fiatalokat egy-egy „könyvel”, viszont benne üres lapokkal ajándékozta meg, hogy ők készíthessék el érzéseik, benyomásaik alapján saját kis „útikönyvüket”.

A sorok pedig szépen teltek a lapokon:

Hatalmas izgalommal és szeretettel vártuk a vendégeket a vasútállomáson… elindultunk Környére, mondhatni az út nem volt sima, mert már mindenki belebonyolódott a hét eseményeinek megbeszélésébe, megismertetésébe… Fárasztó napot tudhatnak a német és magyar diákok a hátuk mögött…

A fürdőben labdajáték közben gyakoroltuk egymás neveit… Éva néni sokféle játékkal készült, de minket jobban érdekelt a csúszda és a napozás, ezért gyorsan szétszéledt a csapat… Ebéd után a polgármesteri hivatalban folytatódott a program. A polgármester úr előadott borzasztóan érdekes tényeket a faluról. Utána megnéztük a tájházat és a templomot. Később a tóparton folytatódott a séta, a végén a németek egy kicsit eltévedtek…

Először a Várnegyed nevezetességeit tekintettük meg. Mint például a Mátyás Templom, Halászbástya és a Sándor Palota. Itt tanúi lehettünk a déli őrségváltásnak is… A pláza (einkaufszentrum) szó említésére az összes lány felvillanyozódott. Úgyhogy 4 órát el is töltöttünk ott…

Mivel már a 4. élmény dús napban jártunk, ezért a buszon nagy csönd volt, majdnem mindenki aludt… Megérkeztünk Esztergomba, ott megnéztük a Bazilikát. Ezután szárnyashajóra szálltunk és szinte „repültünk” Visegrád felé. Szerintem a Duna-kanyar Magyarország legszebb része, engem mindig lenyűgöz… Utunkat Szentendre felé vettük. Itt a német gyerekek vásároltak a családtagjaiknak ajándékokat. Eközben jókat beszélgettünk, fagyiztunk, hiszen a hőség elviselhetetlen volt… Ismét szép napot töltöttünk együtt, kár, hogy a holnapi az utolsó lesz…

Ma volt az utolsó közös programunk a németekkel… Először a Balatonra mentünk… A következő állomás a kalandpark volt. Volt, aki félt és visszafordult, vagy könnyebb pályán ment. A felügyelők bíztattak és vigyáztak ránk…

Ez volt az utolsó nap… muszáj volt Környebányára menni a búcsúestre… A felnőttek elkezdték grillezni a húst, hogy mi finomat ehessünk… A tanítók készültek egy kvízzel a német gyerekeknek. Ők örömmel töltötték ki, persze szükséges volt egy kis segítség… Mindenki nagyon vidám és jókedvű volt… Milán szervezett karaoket is, csak a bátrabbak próbáltak énekelni, de a hangulat nagyon jó volt… Remélem, jövőre is jönnek majd.

A gyerekek „emlékkönyve” igazolja, hogy nem volt hiábavaló a segítő, diákokat fogadó szülők és a programok során közreműködő pedagógusok munkája. A környebányai záróeseményen számukra köszönetét fejezte ki Beke László polgármester, nem feledkezve meg feleségéről, Beke Gabrielláról sem, aki az előkészületek és a steffenbergi diákok ittléte alatt is folyamatosan tartotta a kapcsolatot a németországi önkormányzattal, a német gyerekeket kísérő tanárnővel, segített a telefonbeszélgetések és a levelezés lebonyolításában.