Szerencseszalmát szórtak a kotyolók Környén

Szabad-e a kendtek tisztességes, becsületes házánál lucázni? Szabad-e kotyolni? – hangzott a kérdés kedden, Luca napján a környei általános iskola valamennyi osztályában, a polgármesteri hivatalban, a takarékszövetkezetben, s a Vackor Óvoda mindkét telephelyén. A Kisfaludy Mihály Általános Iskola néptáncos fiúit pedig – természetesen – minden helyszínen „igen” felelet várta, így máris rázendíthettek a nótára: „Luca-luca kitty-kotty, galagonya három, a pálinkát várom. Ha nem adnak szalonnát, levágom a gerendát. Ha nem adnak körtét, elviszem a Böskét…”

A fiatal táncosok markát azonban sem pálinka, sem szalonna, sem körte nem ütötte, de azért a begyűjtött tengernyi édességgel, gyümölccsel, s mindenféle ajándékkal a kotyolás végére igencsak elégedettek lehettek. Azt, hogy a lucázók által szétszórt szalma mennyire hoz szerencsét, még nem tudni, az viszont biztos, ha ezen múlik, a kis óvodások igencsak szép esztendőnek néznek elébe, hiszen az apróságok egyetlen szálat sem hagytak kárba veszni.

László Márta néptánc-pedagógus már több mint két évtizede teremtette meg a Zala megyei Garaboncról származó kotyolás, a táncos fiúk szerencsekívánó, termésvarázsló útjának hagyományát Környén, a fiúk pedig ezúttal is fehér ruhában, arcukat eltakarva lucáztak december 13-án, maguk mögött hagyva szerencseszalmájukat. Merthogy a hiedelem szerint a szerencsekívánó strófák – mint például a „Kendtek tyúkja úgy megülje a tojást, mint én ezt a szalmát!” – közben elszórt szalma szerencsét hoz. Persze, csak akkor, ha az utolsó szemig felszedik a földről.

Az óvodások tehát mindent megtettek, hogy szerencsések legyenek, s szorgoskodásuk már a kotyolás után elnyerte jutalmát: Szántó Csongor kis táncos egy megindító, a szegénységről, fösvénységről, adakozásról, szeretetről szóló karácsonyi mesével ajándékozta meg a kicsiket.