Ünnepeltek a Nő Klub tagjai

Pezsgő, gyümölcssaláta, finomabbnál-finomabb házi sütemények, no meg egy mára összeszokott, baráti hölgykoszorú – nem is kellett több ahhoz, hogy csütörtökön a környei Nő Klub tagjai méltón, s vidám hangulatban ünnepeljék meg a Nőnapot. De azért ez így nem teljesen igaz. Kellett még hozzá Hajmáné Kalocsai Éva könyvtáros, aki tavaly októberben letette a klub alapjait, valamint Németh Lajosné, akiben a kezdetektől kiváló partnerre talált, s vált a klub vezetőjévé. Ők ketten gondozzák, építgetik a csapatot heti egy alkalommal, ezért a két „motornak” csütörtökön a szeretet és hála virágaival mondtak köszönetet a hölgyek. S valóban, fél éve, amikor az első találkozó során hárman „ücsörögtek” az asztalok körül, még ők sem gondolták volna, hogy egy idő múlva egyre többen és többen várják a csütörtöki nap délutánját, amikor indulhatnak a Művelődési Házba, a klubba.

Ám senki ne gondolja, hogy a találkozók során a hölgyek csupán amolyan női pletykálkodással töltik az időt: értékes gondolatok, vélemények cserélnek gazdát az élet minden területéről, s közben hímeznek, ragasztanak, festenek, könyvnehezéket, tablót, noteszeket készítenek, s még sorolhatnánk. A kézműves alkotások maguk, egymás, s mások örömét is szolgálják, merthogy a karácsonyi vásár terve is változatlan: a bevételből a község egy rászoruló gyermekét, s egy idősebb lakóját szeretnék megajándékozni.

De visszatérve a „férfimentes nőnapra”, ahogy el is hangzott az ünnepi találkozón. Minthogy „magad uram, ha szolgád nincsen”, azaz, férfi természetszerűen valóban nem akadt a Nő Klub összejövetelén, Jordán Attiláné, Erzsike egy régi, még a TSZ-ben hallott verssel köszöntötte a hölgy társakat:

 

Mint egy féltett drágakőről,

úgy beszélek most a nőről.

Fiatal, vagy felnőtt dáma,

jogosult mind ma virágra.

Virágot, ha mégsem kapna,

s el van nagyon szomorodva,

e költemény tán kárpótolja.

Ha elfogadja a Nőnapra.

Mert ahogy só nélkül az étel ehetetlen,

úgy nő nélkül az élet lehetetlen.

Rá épül minden a családban,

bárhol is legyen a világban.

Családnak szenteli az egész életét,

kínok közt szüli meg szeretett gyermekét.

Főz, mos és takarít,

este a gyermeknek tanulni besegít.

A napnak ezzel még nincs vége,

ekkor jut ideje férjére.

Mégis ha ráköszönt élete alkonya,

minden kínt feledtet vele az unoka.

Boldogság könnye hull ilyenkor szemükből,

köszöntöm Őket most tiszta szívemből.

Töröljék meg könnyező szemüket,

a férfiak nevében csókolom kezüket.