Vásári forgatag az iskolában

Ha a környei iskola egykori tanulói meghallják azt a kifejezést, hogy „Vegye-vigye”, akkor azonnal az a vidám hangulatú játék csere-bere vásár jut eszükbe, amelyben egykor részük volt évről-évre diákkorukban. A mostani gyermekek közül is csupán az elsős kisdiákoknak jelentett újdonságot az a vásári forgatag, amelyben részt vehettek október 13-án.

A több mint 20 éves, őszi vásárok hangulatát megidéző programot szorgalmas készülődés előzte meg. Amint a folyosóra kikerültek a kisdiákok által készített plakátok, hirdetmények, máris elkezdődött az otthoni „kacatolás”, válogatás a megunt játékok között. Asztalfoglalási igények is sorra érkeztek az igazi vásárokhoz hasonlóan.

A vidám forgatagban minden résztvevő egyaránt „eladó” és „vásárló” is volt: játékért játékot adtak cserébe, s így útra keltek – volt, hogy többszörös cserével az autók, a katonák, könyvek és matricák, mindenféle műanyag és plüssállatkák, csecse-becsék új gazdájuk felé.

Példaértékű volt, ahogy a rutinos, vásári tapasztalatokkal rendelkező idősebb diákok segítettek a kicsiknek az alkudozásban. Több esetben ingyen odaajándékoztak pár dolgot azoknak, akik csak bámészkodni jöttek, hogy ők sem távozzanak üres kézzel. Az otthon gondosan előre elkészített zsákbamacskák is elkeltek – leginkább csereként, mivel a vásár célja nem a közvetlen „haszonszerzés”. Azok a nagyobb gyerekek, akik meggazdagodásuk lehetőségét látták a vásárban, kissé csalódtak, hiszen ilyenkor „pénzről szó sincs”, csak jó hangulatban, lelkes alkudozással megszerzett „kincsekről”.

A vásár végeztével a nagytöbbség elégedetten távozott új szerzeményeivel, s azzal a kéréssel: legyen minél előbb a következő „Vegye-Vigye”, mert nagyon jól érezték magukat. Reméljük, ezt a kívánságukat sikerül majd teljesíteni még az idei tanévben.

László Márta