Visszahódította a vándorserleget Kerecsényi József

tópart_05Egy híján félszázan vágtak neki szombat reggel 7 órakor a környei Nemzetiségi és Sörfesztivál részeként rendezett hagyományos horgászversenynek, természetesen mindannyian a nagy fogásban, vagy legalább a horgászszerencsében bízva… aztán pár órával később egyikükből egy sóhaj kíséretében ki is tört: ül a horgász hosszú, méla lesben…

Később a mérlegelésnél ki is derült, hogy csupán tíz horgász dicsekedhet kézzel fogható, pontosabban mérésre érdemes eredménnyel, ha eltekintünk attól a műanyag halacskától, melyet a biztonság kedvéért évről-évre magával visz a tóparti megmérettetésre a sajátos humoráról elhíresült tópart_02Hafner János…

A verseny lezárása előtt egy órával, ugyanúgy, mint két éve, többen „hátra”, a gáthoz irányítottak, mondván, hogy ott keressem a horgászszerencsét, mert a tó „első” partján nem nagyon tapasztalták. Aztán rájuk cáfolt Horváth Béla, akinek úszója épp a kritikával illetett szakasz közepe táján 11 óra előtt pár perccel szép fogást jelzett, aminek hírére össze is sereglettek a szomszédos helyeken unatkozó horgászók. A hal kifogása nem is bizonyult egyszerűnek, három horgászbot damilja is gabalyodott, s mire a kopoltyús a merítőhálóba került, Török Mihály egyesületi elnök hivatalosan is kihirdette a verseny lezárását. tópart_22A 8-10 kilósra saccolt amur azonban nem az időtúllépés miatt nem repítette dobogós helyezésre a horgászt, hanem azért, mert a kapáskor nem tartózkodott a botja mellett, s nem ő „vágott be”. Horváth Béla mindezt elismerve így fogalmazott: az élmény mégis az enyém. Egyébként nem ő volt az egyetlen, aki így járt a szombati horgászversenyen…

A díjak átadásakor végül Török Mihály, a Környei Horgász Egyesület elnöke a gátnál horgászó, s két évvel ezelőtt szintén mindent taroló tópart_40Kerecsényi Józsefnek nyújtotta át a legtöbb összsúlyért járó vándorserleget, s a legnagyobb halért dukáló kupát, valamint azokat az ajándékokat, melyeket évről-évre a tatabányai Fisch Kft. ajánl fel a díjazottaknak. Kerecsényi József egyetlen, egy 7,87 kilós 76 centis amur kifogásával szerezte meg az elsőséget, tehát, ha úgy tekintjük, lényegesen többet dolgozott meg a másik, a darabszám alapján rangsorolt kategória győztese, tópart_35Laki Gyula a saját kupájáért. Az ő vedréből a verseny végén 91 db törpeharcsát számoltak össze, a halak összesen 6,4 kilót nyomtak, így a horgász az összsúly második helyezését is bezsebelte. Tisch Ferenc horgára egy 4,41 kilós ponty akadt, amellyel az összsúly tekintetében a képzeletbeli dobogó harmadik fokára léphetett, a negyedik Vizkeleti Géza lett szintén ponttyal, egy 3,56 kilós példánnyal. Az egyesület egyik frissen igazolt tagja, Tóth Béla szerezte meg az ötödik helyezést, neki 36 darab, összesen 2,77 kilót nyomó törpeharcsát sikerült begyűjtenie. A hatodik helyen Végh Dezső, a hetediken Soós János végzett.

tópart_43Természetesen a hagyományos gulyásparti sem maradt el a tóparton, s amíg a horgászok kanalazgatás közben eszmét cseréltek a délelőtt tapasztalatairól, addig a tó elején szép számmal gyülekeztek mindazok, akik a kenuzást választották.

tópart_53Kicsik és nagyok, merészek és kevésbé bátrak, köztük egy kalóz formáció hallgatta Gubicza István eligazítását, melyet „lelkesítően” ezzel is kiegészített: aki vízre megy, valószínű, hogy vizes lesz… De azért a kedélyek megnyugtatására hozzátette: ha nem állnak fel, nem kapálóznak, nincs bohóckodás és mindenki betartja a szabályokat, akkor nem kell attól tartani, hogy a tóba pottyannak. Ez valahogy mégis megtörtént az egyik alakulattal a tó közepén, de természetesen ép bőrrel megúszták a történteket, csupán a szervező előrejelzése igazolódott: „kicsit” vizesek lettek…