Wind Károlytól búcsúzunk

Wind Károly-kerettelAmikor megszületünk, felsőbb hatalmak vékonyabb-vastagabb könyvet nyitnak meg számunkra: az első oldalán a születésünkkel. Wind Károly vértessomlói keltezésű könyvében 1947. május 20-ától gyűltek a fejezetek, s 2014. augusztus 20-án lezárultak. Általános iskolai tanulmányait szülőhelyén fejezte be, majd a tatai Eötvös Gimnáziumot elvégezve a pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát matematika-fizika szakon. Élete könyvének valamennyi sora Vértessomlóhoz és Környéhez kötődik.
1969-ben Környén kezdett el tanítani, az ő nevéhez fűződik a német nyelv oktatása az általános iskolában szakköri szinten. 1976-ban új fejezet nyílt számára, amikor visszatért Vértessomlóra, ahol majdnem két évtizedig tanított, majd szeretett hivatásának útja visszakanyarodott Környére, s nyugállományba vonulásáig a pedagógusi pályán maradt.
Hivatásában mindvégig mellette állt Sill Éva, akivel 1972. március 25-én kötötte össze életét. Szeretetben és békességben teltek mindennapjaik, melyeket első gyermekük, Attila megérkezése aranyozta be 1975-ben, majd második gyermeküké, Zoltáné 1985-ben.
Közben a családi fészek is elkészült, s Éva is 40 évig tanított a környei iskolában.
Pedagógusi pályájukon kölcsönösen segítették egymást, s ahogy teltek az évek, gyermekeiket taníttatták: Attila és Zoltán is diplomát szerzett. Wind Károly boldog nagypapaként üdvözölhette első unokája, Réka megérkezését, majd Milánét, Alízét és a kis Kiráét.
Emberség, segítőkészség, tolerancia, szerénység, tisztesség – ezen jellemvonásai vezérelték Károlyt, amikor áldozatos hivatása és családja mellett közéleti tevékenységet is vállalt, s annak ellátásában is az alázat, segíteni, tenni akarás motiválta.
Hosszú éveken át ténykedett elismert szakmai zsűritagként az országos Öveges József fizika verseny lebonyolításában.
16 éven keresztül vett részt a Német Nemzetiségi Bizottság munkájában, önkormányzati képviselőként 8 éven át képviselte a szociálisan rászorultak érdekeit, részt vállalt Környe településfejlesztési teendőiből, tisztelte, becsülte és segítette az elesett, rászoruló embereket.
Tiszteletdíjának felajánlásával is segítette a külterületeken élő emberek helyzetének és életkörülményeinek jobbítását. A környebányai közvilágítás, díszkivilágítás, tagyospusztai buszmegálló létrehozásában is jelentős szerepet vállalt, s munkásságához tartozik a környei templomkertben lévő kitelepítési emlékmű 1997-es megépítése is.
Wind Károly sorsának könyvében vissza-visszatérő fejezetenként elevenedik meg hobbija, a fotózás. Sorra örökítette meg elismert fotósként Környe rendezvényeit, eseményeit, mindennapjait, alkotásaiból többször kiállítást is rendeztek.
Nyugdíjba vonulása után sem pihent meg: feleségével önkéntesként támogatták, segítették a tatabányai Szent Borbála Kórházban fekvő beteg gyermekeket, gyógyulásukat, alkalmanként német tolmácsként is segítette a kórház munkáját. Hiszen a jellemvonások az évek múltával sem változtak: tisztesség, tolerancia, szerénység, segítőkészség, emberség…

Nyugodjék békében…

Wind Károlyt augusztus 30-án, szombaton 13 órakor a környei római katolikus temetőben kísérik utolsó útjára.