Zsúfolásig megtelt az otthon

Ennyi embert egyszerre még nem látott ez az épület – jegyezte meg jóleső érzéssel valaki szombaton Környén, az Idősek Napközi Otthonának őszi összejövetelén. S valóban, a közös programhoz berendezett terem szűknek is bizonyult, hiszen a Vértessomlóról és helyből érkező hölgyek és urak száma majdnem elérte a hatvanat.

Bár a korábbi esztendőkben is volt példa hasonló rendezvényekre, Halász-Becker Anita szolgálatvezető úgy érezte, még nagyobbra kellene tárni az otthon ajtajait és még színesebb programokkal ajándékozni meg az időseket. Már a tavaszi találkozó is jelezte, hogy „jó úton jár”, hiszen többen első alkalommal kopogtattak be az intézménybe, a szombati viszont egyértelműen igazolta: szükség van az ilyen találkozókra, a régmúlt felidézésére vidám, vagy keserédes slágereken, s egyáltalán nem utolsó sorban a beszélgetésen keresztül.

A slágerekről, dalokról ezúttal Szekér Anna és Dallos Zoltán gondoskodott, az ismert nótákat pedig a bátrabbak velük együtt dúdolták, később pedig Kiss Károly műkedvelő fafaragó és a Nő Klub alkotásaiban gyönyörködhettek. Merthogy erre az alkalomra kiállítással is készültek a szervezők, olyan tárlattal, amely igazolja: idősebb korunkban is lehetünk aktívak, s nem kell művésznek születni ahhoz, hogy szemet gyönyörködtető dolgokat készítsünk.

A székely származású, 69 esztendős Kiss Károly 1982-ben kezdett el hobbi szinten foglalkozni a fafaragással, s mára számtalan míves használati- és dísztárgy ékesíti otthonát, amelyektől nem válik meg, csupán olykor „megutaztatja” őket egy-egy kiállítás kedvéért. Az egy esztendeje alakult Nő Klub kézműves múltja bár nem nyúlik ilyen hosszú évekre vissza, mégis igen termékeny. Ők már a kezdetektől készítik különböző kézműves technikákkal az ajándéktárgyakat, s nem titkolják: ha igen kedvező áron is, de szeretnék, ha új gazdákra találnának, hiszen az így keletkező bevételt Karácsonykor jótékony célra kívánják fordítani.

Halász-Becker Anita a nap végén tehát elégedetten állapíthatta meg, hogy az otthon falai között valamennyi vendég megfeledkezett a zord, őszi időjárásról, a betegségről, egyedüllétről, az évek rohanó múlásáról. Mint mondta, jelenleg negyvenre tehető a klub létszáma, de szeretné, ha a hétköznapok során is egyre többen keresnék fel az intézményt barátokra, gondoskodásra és beszélgetőtársakra találva.